Krónikák második könyve
35. fejezet
1. vers
Jósiás a páskát is megtartotta az Úr tiszteletére Jeruzsálemben, és levágták a páskabárányt az első hónap tizennegyedik napján.
2. vers
A papokat őrhelyükre állította, és az Úr házának a szolgálatára buzdította őket.
3. vers
Ezt mondta a lévitáknak, akik az egész Izráelt tanítják, és az Úrnak szentelték magukat: Helyezzétek a szent ládát abba a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített. Nem kell most már a vállatokon hordoznotok. Szolgáljatok immár az Úrnak, a ti Isteneteknek és az ő népének, Izráelnek!
4. vers
Készüljetek föl családjaitok és beosztásotok szerint, ahogy Dávid, Izráel királya elrendelte, és fia, Salamon megírta.
5. vers
Álljatok föl a szentélyben, és a nép közül való testvéreitek családjainak rendje a léviták családjának egy-egy csoportja szerint legyen.
6. vers
Azután vágjátok le a páskabárányt, szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt testvéreiteknek, hogy az Úrnak Mózes által kapott igéje szerint cselekedjetek.
7. vers
Jósiás a nép fiainak szám szerint harmincezer juhot, bárányt és gödölyét adott a páskaáldozatokra, mindenkinek, aki ott volt; valamint háromezer bikát. Ezek mind a király jószágaiból voltak.
8. vers
Fejedelmei is adakoztak önként a közösségnek, a papoknak és a lévitáknak. Hilkijjá, Zekarjáhú és Jehiél, az Isten házának felügyelői kétezer-hatszáz juhot és háromszáz bikát adtak a papoknak a páskaáldozatra.
9. vers
Kónanjáhú és testvérei, Semajáhú és Netanél, továbbá Hasabjáhú, Jeiél és Józábád, a léviták fejedelmei ötezer juhot és ötszáz bikát adtak a lévitáknak a páskaáldozatokra.
10. vers
Miután a szolgálatot előkészítették, a papok és a léviták is beosztásuk szerint a helyükre álltak, ahogy a király parancsolta nekik.
11. vers
Azután levágták a páskabárányt, és a papok hintették kezükkel a vért, a léviták pedig a bárányok bőrét nyúzták le.
12. vers
Különválasztották az egészen elégő áldozatra valókat, és odaadták azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldozzanak az Úrnak, amint az Mózes könyvében meg van írva. Ugyanígy adtak a bikákból is.
13. vers
Majd tűzön megsütötték a páskabárányt a rendelkezés szerint. A megszentelt állatokat pedig megfőzték fazekakban, vasfazekakban és üstökben, és gyorsan odaadták az egész közösségnek.
14. vers
Ezek után maguknak és a papoknak is elkészítették a páskabárányt, mert Áron fiai, a papok az égőáldozatoknak és a kövérjének a feláldozásával foglalatoskodtak késő éjszakáig. Ezért a léviták készítették el azokat maguknak és Áron fiainak, a papoknak is.
15. vers
Az énekesek, Ászáf fiai is szolgálatban voltak Dávidnak, Ászáfnak, Hémánnak és Jedútúnnak, a király prófétájának rendelkezése szerint. A kapuőrök is mindnyájan az ajtóknál álltak. Nem távozhattak el szolgálatukból, hanem testvéreik, a léviták készítették el nekik.
16. vers
Így készítettek elő minden szolgálatot az Úrnak azon a napon, hogy megtartsák a páskát, egészen elégő áldozatokkal áldozva az Úr oltárán, ahogy Jósiás király megparancsolta.
17. vers
Megtartották tehát Izráel ott lévő fiai a páskát abban az időben, meg a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át.
18. vers
Ehhez hasonló páskát nem tartottak Izráelben Sámuel próféta ideje óta. Izráel királyai közül senki sem tartott olyan páskát, amilyet Jósiás tartott és a papok, a léviták, egész Júda és akik Izráelből jelen voltak, meg Jeruzsálem lakosai.
19. vers
Jósiás királyságának tizennyolcadik évében tartották ezt a páskát.
20. vers
Azok után, hogy Jósiás helyreállította Isten házát, felvonult Nékó, Egyiptom királya, hogy elfoglalja az Eufrátesz mellett lévő Karkemis városát, de Jósiás ellene indult.
21. vers
Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Mi közöm hozzád, Júda királya? Én most nem ellened megyek, hanem ellenségem háza ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek. Ne ellenkezz Istennel, aki velem van, hogy el ne veszítsen téged.
22. vers
Jósiás mégsem tért ki előle, hanem harcra készülve álruhát öltött. Nem hallgatott Nékó beszédére, amely Isten szájából származott. Elment tehát, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
23. vers
Amikor az íjászok nyilakkal meglőtték Jósiás királyt, ezt mondta a király a szolgáinak: Vigyetek ki innen, mert nagyon megsebesültem.
24. vers
Akkor szolgái leemelték őt a szekérből, egy másik szekérre helyezték és Jeruzsálembe vitték. Ott halt meg, és eltemették atyái sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem siratta Jósiást.
25. vers
Jeremiás siratódalt szerzett Jósiás fölött. Az énekesek és énekesnők pedig mind e mai napig megéneklik Jósiást gyászdalaikban. Ez szokássá is lett Izráelben, íme, meg is van írva Jeremiás siralmaiban.
26. vers
Jósiás egyéb dolgai pedig és az Úr törvényében megírtak szerinti kegyes tettei
27. vers
és dolgai elejétől végéig, íme, meg vannak írva Izráel és Júda királyainak könyvében.
Könyvek
