Bírák könyve
11. fejezet
1. vers
A gileádi Jefte pedig nagy erejű hős volt. Egy parázna asszonynak volt a fia. Jeftét Gileád nemzette.
2. vers
De mikor Gileád felesége is szült neki fiakat, és feleségének fiai felnőttek, akkor elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem fogsz örökölni apánk házában, mert más asszonynak vagy a fia!
3. vers
Jefte elfutott testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Nincstelen emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.
4. vers
Napok múlva történt, hogy Ammón fiai harcba keveredtek Izráellel.
5. vers
Amikor harcolni kezdtek Ammón fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről.
6. vers
Ezt mondták neki: Jöjj, légy a fejedelmünk, és harcoljunk Ammón fiai ellen.
7. vers
Jefte pedig ezt mondta Gileád véneinek: Hát nem ti vagytok-e, akik meggyűlöltetek engem, és kiűztetek apám házából? Miért jöttetek most hozzám nyomorúságotok idején?
8. vers
Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és harcolj Ammón fiai ellen, és légy nekünk és Gileád minden lakosának a feje.
9. vers
Jefte azt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak Ammón fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr, igazán fejedelmetek leszek?
10. vers
Erre ezt felelték Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha nem a te beszéded szerint cselekszünk!
11. vers
Ekkor elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És Jefte elmondta mindezt az Úr előtt Micpában.
12. vers
Majd követeket küldött Jefte az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással, hogy hozzám jöttél, hadakozni országom ellen?
13. vers
Az ammóniak királya ezt felelte Jefte követeinek: Mert Izráel elvette az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor feljött Egyiptomból. Most hát te add vissza azokat békességgel!
14. vers
Ismét követeket küldött Jefte Ammón fiainak királyához,
15. vers
akik ezt mondták neki: Ezt üzeni Jefte: Izráel nem vette el sem Móáb földjét, sem Ammón fiainak földjét.
16. vers
Mert amikor feljött Egyiptomból, a pusztában bolyongott egészen a Vörös-tengerig, és mikor Kádésba ért,
17. vers
követeket küldött Izráel Edóm királyához, ezzel az üzenettel: Hadd menjek át, kérlek, az országodon! De Edóm királya nem hallgatta meg. Majd Móáb királyához is küldött, de ő sem engedte át, és így Izráel ott maradt Kádésban.
18. vers
Amikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm földjét és Móáb földjét, és kelet felől érkezett Móáb országához, és ott táborozott az Arnónon túl. De nem lépték át Móáb határát, mert az Arnón Móáb határa.
19. vers
Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, akik ezt mondták neki: Kérlek, hadd vonuljak át országodon keresztül a magam helyére.
20. vers
De Szíhón nem hitt Izráelnek, hogy csak át akar vonulni az ő határán, hanem összegyűjtötte egész népét, és táborba szállt Jahcánál, és harcolt Izráel ellen.
21. vers
Az Úr, Izráel Istene pedig Szíhónt és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az emóriaknak, ama föld lakóinak egész országát.
22. vers
Birtokba vették az emóriak egész határát az Arnóntól fogva Jabbókig és a pusztától a Jordánig.
23. vers
Ha tehát az Úr, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat népe, Izráel elől, most te akarnád azt elfoglalni?
24. vers
Hát nem úgy van-e, hogy amit neked adott Kemós, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki előlünk.
25. vers
És most vajon mennyivel vagy különb Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Vajon versengett-e ő Izráellel, és hadakozott-e valaha is ellenük?
26. vers
Míg Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban és az Arnón melletti városokban lakott háromszáz esztendőn át, miért nem foglaltátok el abban az időben?
27. vers
Én nem vétettem ellened, te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy hadakozol ellenem. Az Úr a bíró, ítéljen ma Izráel és Ammón fiai között.
28. vers
De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet küldött neki.
29. vers
Ekkor az Úr lelke Jeftére szállt, és átment Gileádon és Manassén; átment Gileád-Micpén, és Gileád-Micpéből fölvonult Ammón fiai ellen.
30. vers
És fogadalmat tett Jefte az Úrnak, ezt mondván: Ha mindenestül kezembe adod az ammóniakat,
31. vers
akkor bármi jön elém házam ajtaján, mikor békével visszatérek az ammóniaktól, legyen az az Úré, feláldozom azt egészen elégő áldozatul.
32. vers
Felvonult hát Jefte Ammón fiai ellen, hogy harcoljon velük, az Úr pedig a kezébe adta őket.
33. vers
Verte őket Aróértől fogva a Minnítbe vivő útig, húsz városon keresztül és egészen Ábél-Kerámimig. Nagy vérontás volt ez; így alázták meg Izráel fiai az ammóniakat.
34. vers
Mikor pedig Jefte Micpába ment a házához, íme, a leánya jött ki elébe dobokkal és táncoló sereggel. Ez volt az ő egyetlenje, mert kívüle nem volt sem fia, sem leánya.
35. vers
És mikor meglátta őt, megszaggatta ruháit, és ezt mondta: Ó, leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
36. vers
Ő pedig ezt mondta neki: Apám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, ahogy fogadtad, hiszen az Úr megadta a bosszúállást ellenségeiden, az ammóniakon.
37. vers
Majd ezt mondta még apjának: Csak ezt az egyet tedd meg nekem: engedj el engem két hónapra, hadd menjek el, és vonulhassak félre a hegyekbe, hogy sírjak szüzességemen leánybarátaimmal együtt.
38. vers
Ő azt felelte: Menj! És elbocsátotta őt két hónapra. Ekkor ő és leánybarátai elmentek, és elsiratta leányságát a hegyek közt.
39. vers
A két hónap elteltével visszatért apjához, és az betöltötte a felőle tett fogadását, és ő soha nem ismert férfit. Azóta lett szokássá Izráelben,
40. vers
hogy évről évre elmennek Izráel leányai, hogy minden évben négy napig dicsőítsék a gileádi Jefte leányát.
Könyvek
