Bírák könyve
13. fejezet
1. vers
Izráel fiai pedig újból gonoszul cselekedtek az Úr szemében, azért az Úr a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.
2. vers
Élt ebben az időben egy férfi, aki Corából, Dán nemzetségéből való volt, név szerint Mánóah, akinek meddő volt a felesége, és nem szült.
3. vers
Egyszer az Úr angyala megjelent az asszonynak, és azt mondta: Íme, most meddő vagy, nem szültél. De fogansz majd, és fiút szülsz.
4. vers
Azért most vigyázz magadra, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és semmi tisztátalant ne egyél.
5. vers
Mert íme, várandós leszel, és fiút szülsz, és ne érintse borotva a fejét, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek anyja méhétől fogva. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből.
6. vers
Az asszony elment, és elmondta a férjének: Isten embere jött hozzám, akinek olyan volt a tekintete, mint Isten angyalának, igen félelmetes, úgyhogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ő sem mondta meg nekem a nevét.
7. vers
Ezt mondta nekem: Íme, várandós leszel, és fiút fogsz szülni. Azért most se bort, se más részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétől fogva halála napjáig.
8. vers
Mánóah pedig az Úrhoz könyörgött, és ezt mondta: Kérlek, Uram, Istennek az az embere, akit ezelőtt küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel!
9. vers
Isten meghallgatta Mánóah kérését, és Isten angyala ismét eljött az asszonyhoz, amikor a mezőn volt, és férje, Mánóah nem volt vele.
10. vers
Akkor az asszony sietve elfutott, és elmondta a férjének: Íme, megjelent nekem az a férfi, aki a múltkor hozzám jött.
11. vers
Mánóah fölkelt, és elment felesége után. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, azt mondta neki: Te vagy-e az, aki ezzel az asszonnyal beszéltél? Ő azt felelte: Én vagyok.
12. vers
Erre azt mondta Mánóah: Ha majd beteljesedik ígéreted, hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjünk vele?
13. vers
Az Úr angyala pedig ezt mondta Mánóahnak: Mindattól, amit csak mondtam az asszonynak, őrizkedjék.
14. vers
Semmiből se egyen, ami bortermő szőlőből származik, és bort és más részegítő italt se igyon, és semmi tisztátalant ne egyen. Mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa meg.
15. vers
Ekkor Mánóah ezt mondta az Úr angyalának: Kérlek, hadd marasztaljunk még téged, hogy egy kecskegödölyét készíthessünk neked.
16. vers
De az Úr angyala így szólt Mánóahhoz: Hiába marasztalnál itt, nem eszem a kenyeredből, és ha áldozatot akarsz készíteni, az Úrnak áldozd azt. Mert nem tudta Mánóah, hogy az Úr angyala az.
17. vers
Mánóah így szólt az Úr angyalához: Mi a te neved, hogy ha majd beteljesedik ígéreted, tisztességgel illethessünk téged?
18. vers
Az Úr angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem, amely olyan csodálatos?
19. vers
Mikor aztán vette Mánóah a kecskegödölyét és az ételáldozatot, és feláldozta azt egy kősziklán az Úrnak, csodálatos dolgot tett ő Mánóahnak és feleségének a szeme láttára.
20. vers
Mert amikor a láng fölcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában fölszállt az Úr angyala. Amikor Mánóah és felesége meglátta ezt, arccal a földre borultak.
21. vers
És többé nem jelent meg az Úr angyala Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az Úr angyala volt az.
22. vers
Ekkor Mánóah azt mondta feleségének: Bizony meg fogunk halni, mert láttuk Istent.
23. vers
De erre azt mondta neki a felesége: Ha az Úr meg akart volna ölni minket, nem fogadta volna el kezünkből az elégő áldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nekünk mindezeket, és nem hallhattunk volna ilyen dolgokat.
24. vers
Azután az asszonynak fia született, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek fölnövekedett, és megáldotta őt az Úr.
25. vers
És az Úr lelke nyugtalanítani kezdte őt a Dán táborában, Corá és Estáól között.
Könyvek
