Bírák könyve
16. fejezet
1. vers
Majd elment Sámson Gázába, meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.
2. vers
Amikor megmondták a gázabelieknek, hogy odament Sámson, körülvették a helyet, és egész éjszaka vártak rá a város kapujában, és csöndben voltak egész éjjel, mert azt gondolták: Virradatig várunk, s ha világos lesz, megöljük őt.
3. vers
Sámson éjfélig aludt. Éjfélkor pedig fölkelt, megfogta a város kapujának szárnyait, s a kapufélfákkal és a zárakkal együtt kiszakította azokat, vállaira vette, és fölvitte a hegy tetejére, amely Hebrónnal szemben áll.
4. vers
Történt ezután, hogy a Szórék völgyében megszeretett egy asszonyt, akinek Delila volt a neve.
5. vers
A filiszteusok fejedelmei fölmentek ehhez, és azt mondták neki: Kérdezd ki őt, és tudd meg, miben áll a nagy ereje, és hogyan kerekedhetnénk fölé, hogy megkötözzük és megkínozzuk. Akkor mindegyikünk ad neked ezeregyszáz ezüstsékelt.
6. vers
Delila ezt mondta Sámsonnak: Mondd meg nekem, miben van a te nagy erőd, és mivel kellene téged megkötözni, hogy megkínozhassanak.
7. vers
Sámson így felelt neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem száradtak ki, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint a többi ember.
8. vers
Akkor hoztak az asszonynak a filiszteusok fejedelmei hét nyers inat, amelyek még nem száradtak ki, és megkötözte őt azokkal.
9. vers
Némelyek pedig ott álltak lesben, és vártak nála a hálókamrában. Akkor így kiáltott neki az asszony: Rajtad a filiszteusok, Sámson! És ő elszakította az inakat, ahogy a kócmadzag szakad el, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, hogy miben van az ereje.
10. vers
Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Íme, rászedtél, és hamis dolgot mondtál nekem. Most igazán mondd meg, hogy mivel lehet megkötözni téged!
11. vers
Ő pedig ezt felelte: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, amelyekkel még semmi dolgot sem végeztek, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más.
12. vers
Delila erre új köteleket szerzett, és megkötözte őt velük, és ezt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! (Mert némelyek ott leselkedtek utána a hálókamrában.) De ő letépte a köteleket a karjairól, mint a cérnaszálat.
13. vers
Delila ekkor így szólt hozzá: Meddig szedsz még rá, és mondasz hamis dolgot nekem? Mondd meg egyszer már, mivel lehet megkötözni?! Ő pedig ezt felelte neki: Ha összeszövöd a fejemnek hét hajfonatát a szövőszék fonalával.
14. vers
Erre ő szöggel is rögzítette, és ezt kiáltotta: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Ő pedig fölébredt álmából, s kitépte a sarokszöget és a szövőfonalat.
15. vers
Ekkor azt mondta neki Delila: Hogyan mondhatod: „Szeretlek téged”, ha a szíved nincs velem? Immár háromszor szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd.
16. vers
Mikor aztán mindennap zaklatta szavaival és gyötörte őt, halálosan belefáradt a lelke,
17. vers
és teljes szívét kitárta előtte, és elmondta: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, eltávozik tőlem az erőm, elerőtlenedem, és olyan leszek, mint bármelyik ember.
18. vers
Amikor Delila látta, hogy teljes szívét kitárta előtte, elküldött, és elhívatta a filiszteusok fejedelmeit, és ezt üzente: Jöjjetek föl még ez egyszer, mert teljes szívét kitárta nekem. Erre fölmentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, és a pénzt is fölvitték a kezükben.
19. vers
Akkor elaltatta őt a térdein, előhívott egy férfit, lenyíratta a hét hajfonatát, és kínozni kezdte; de már elhagyta őt az ereje.
20. vers
Ekkor ezt kiáltotta ismét: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Erre fölserkent álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, és lerázom a kötelékeket. Mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle.
21. vers
De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a foglyok házában.
22. vers
De a haja újra nőni kezdett, miután megnyírták.
23. vers
Amikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy istenüknek, Dágónnak nagy áldozatot mutassanak be, és hogy örvendezzenek, azt mondták: Kezünkbe adta istenünk Sámsont, az ellenségünket.
24. vers
És mikor látta őt a nép, dicsérték istenüket, és azt mondogatták: Kezünkbe adta istenünk az ellenségünket, földünk pusztítóját, azt, aki oly sokat megölt közülünk!
25. vers
Mikor pedig megvidámult a szívük, ezt mondták: Hívjátok elő Sámsont, hadd játsszék előttünk. Előhívták Sámsont a foglyok házából, hogy játékával mulattassa őket, és odaállították az oszlopok közé.
26. vers
Sámson pedig azt mondta a fiúnak, aki kézen fogva vezette: Engedj el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyek a házat tartják, és hadd támaszkodjam hozzájuk.
27. vers
A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott volt a filiszteusok valamennyi fejedelme, és a tetőzeten is sokan, csaknem háromezer férfi és asszony, Sámson játékának a nézői.
28. vers
Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Uram Isten, kérlek, emlékezzél meg rólam, és erősíts meg engem csak még ez egyszer, ó, Istenem! Hadd álljak bosszút a filiszteusokon szemem világáért!
29. vers
És átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, egyiket a jobb, másikat a bal kezével, és nekik feszült.
30. vers
Majd ezt mondta: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! Ekkor nagy erővel megrántotta az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, amely abban volt. Így többet megölt halálával, mint amennyit életében.
31. vers
Azután lementek a testvérei és apjának egész háznépe, és elvitték őt, és hazatérve eltemették Corá és Estáól között, apjának, Mánóahnak a sírjába, miután húsz esztendeig volt Izráel bírája.
Könyvek
