Jeremiás próféta könyve

22. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Azt mondja az Úr: Menj Júda királyának palotájába, és beszéld el ezeket.


2. vers

Ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, te és szolgáid és néped, akik bejártok e kapukon!


3. vers

Azt mondja az Úr: Cselekedjetek törvényesen és igazságosan, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, az árvát és az özvegyet pedig ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ki ártatlan vért ezen a helyen!


4. vers

Ha ezt cselekszitek, akkor bemehetnek e ház kapuin a Dávid székében ülő királyok szekereken és lovakon szolgáikkal és népükkel együtt.


5. vers

Ha pedig nem hallgattok e szavakra, önmagamra esküszöm – ezt mondja az Úr –, hogy elpusztul ez a ház!


6. vers

Mert így szól az Úr Júda királyának házához:

Ha olyan lennél nekem, mint Gileád

vagy a Libánon csúcsa,

akkor is pusztasággá teszlek,

mint a lakatlan városokat.


7. vers

Fölkészítem ellened a pusztítókat,

mindegyiket a maga fegyverével,

és kivágják válogatott cédrusaidat,

és tűzre vetik azokat.


8. vers

Sok nép megy majd át e városon, és ezt kérdik egymástól: Miért művelte az Úr mindezt ezzel a nagy várossal?


9. vers

És akkor azt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, és idegen istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak.


10. vers

Ne a halottat sirassátok,

és ne érte bánkódjatok,

hanem azt sirassátok, aki elmegy,

mert nem jön többé vissza,

és nem látja többé szülőföldjét.


11. vers

Mert azt mondja az Úr Sallumról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után uralkodik: Aki kimegy erről a helyről, nem tér többé vissza.


12. vers

Azon a helyen hal meg, ahová fogságba vitték, és nem látja többé e földet.


13. vers

Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát,

felső szobáit pedig törvényesség nélkül;

aki felebarátjával ingyen végeztet szolgálatot,

és nem adja meg neki munkája bérét.


14. vers

Aki azt mondja:

„Nagy házat építek magamnak

és tágas felső szobákat”,

és ablakait szélesre készítteti

és cédrusfával burkoltatja be

és cinóbervörösre festeti.


15. vers

Hát attól leszel király,

hogy halomra gyűjtöd a cédrust?

Atyád tán nem evett és nem ivott?

De méltányosan és igazságosan cselekedett,

ezért jó dolga volt.


16. vers

Igazságosan ítélkezett

a szegény és a nyomorult dolgában,

ezért volt jó dolga.

Nem ez-e az igaz ismeret felőlem?

– ezt kérdi az Úr.


17. vers

De a te szemed és szíved

csak nyereségre vágyik, az ártatlan vérére,

ragadozásra és erőszak elkövetésére.


18. vers

Ezért azt mondja az Úr Jójákimról,

Jósiásnak, Júda királyának a fiáról:

Nem siratják így őt:

„Jaj, bátyám! Jaj, húgom!”

Nem siratják így őt:

„Jaj, uram! Jaj az ő dicsőségének!”


19. vers

Úgy temetik el, mint a szamarat,

kivonszolják és kidobják

Jeruzsálem kapuin kívül!


20. vers

Menj föl a Libánonra, és kiálts,

a Básánon is emeld föl szavadat!

Kiálts az Abárimról,

mert szeretőid mind odalettek.


21. vers

Szóltam neked, amikor még jól volt dolgod,

de azt mondtad: Nem hallom!

Ifjúságodtól fogva az volt a szokásod,

hogy nem hallgattál a szavamra!


22. vers

Minden pásztorodat elfújja a szél,

és akik szerettek, fogságba mennek.

Akkor szégyent vallasz majd,

és pironkodsz minden gonoszságodért.


23. vers

Te, aki a Libánonon laksz,

és a cédrusfákon fészkelsz,

hogy fogsz majd nyögni,

amikor fájdalmak lepnek meg,

mint a szülő asszonyt a vajúdás!


24. vers

Élek én – ezt mondja az Úr, hogy ha Konjáhú, Jójákimnak, Júda királyának a fia pecsétgyűrű volna is a jobb kezemen, onnan is lerántanám!


25. vers

Azok kezébe adlak, akik lelkedet keresik, azok kezébe, akiknek a tekintetétől félsz: Nebukadneccarnak, a babiloni királynak és a káldeusoknak a kezébe.


26. vers

Elvetlek téged és anyádat, aki szült téged. Idegen földre vetlek; bár nem ott születtetek, de ott haltok meg!


27. vers

Nem jöhetnek vissza arra a földre, ahová lelkük visszatérni kíván.


28. vers

Vajon semmirevaló, törött edény-e

ez a férfi, ez a Konjáhú,

olyan edény, amelyet senki sem szeret?

Miért vetették el őt és utódát

és dobták olyan földre,

amelyet nem ismernek?


29. vers

Föld, föld, föld!

Halld meg az Úr szavát!


30. vers

Azt mondja az Úr:

Úgy jegyezzétek föl ezt a férfit,

mint gyermektelent,

mint olyan embert,

akinek nem lesz jó előmenetele életében.

Mert senkinek sem sikerül utódai közül

Dávid trónjára ülnie,

és nem uralkodhat többé Júdában.

Fejezetek:


Könyvek