Jeremiás próféta könyve
14. fejezet
1. vers
Ez az Úr szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:
2. vers
Gyászba borult Júda,
és kapui roskadoznak.
Gyászolnak a földön,
és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.
3. vers
A nemesek vízért küldik szolgáikat,
akik elmennek a kutakig,
de nem találnak vizet.
Üres edényekkel térnek vissza,
szégyenkeznek, pironkodnak,
és befedik a fejüket.
4. vers
Megrepedezett a termőföld,
mert nem esett eső a földön.
Szégyenkeznek a szántóvetők,
és befedik fejüket.*
5. vers
Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn,
otthagyja borját, mert nincs fű.
6. vers
A vadszamarak pedig
a kopár sziklákon állnak,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok,
szemük eleped, mert nincs fű.
7. vers
Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,
cselekedjél, Uram, a te nevedért!
Mert törvényszegésünknek
se szeri, se száma,
vétkeztünk ellened!
8. vers
Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért vagy ezen a földön olyan,
mint valami jövevény,
mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
9. vers
Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi,
mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
a te nevedről neveznek bennünket.
Ne hagyj el minket!
10. vers
Azt mondja az Úr e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az Úr. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket.
11. vers
Azt mondta nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő érdekében!
12. vers
Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket.
13. vers
Én ezt mondtam: Ó, Uram, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.
14. vers
Erre az Úr azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek.
15. vers
Azért azt mondja az Úr a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!
16. vers
A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!
17. vers
Azért ezeket a szavakat mondd nekik:
Nem szűnik meg szemem
éjjel-nappal könnyeket hullatni,
mert nagy csapás töri össze
népem szűz leányát;
igen fájdalmas lesz a sebe.
18. vers
Ha kimegyek a mezőre,
íme, fegyver által levágottak hevernek ott,
ha pedig bemegyek a városba,
éhínség miatt elepedtek.
A próféták és a papok pedig
olyan földre költöznek,
amelyet nem ismernek!*
19. vers
Egészen elvetetted Júdát,
ennyire utálja a lelked Siont?
Miért vertél meg úgy,
hogy nincs gyógyulásunk?
Békességet vártunk,
de nem ért semmi jó,
a gyógyulás idejét,
de íme, csak rettegés van!
20. vers
Beismerjük, Uram, gonoszságainkat,
atyáink bűnét is:
bizony vétkeztünk ellened!
21. vers
Ne vess meg, kérünk a te nevedért,
ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát!
Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl
velünk kötött szövetségedet!
22. vers
Van-e olyan a népek bálványai között,
aki esőt adhatna?
Talán az ég adja a záporokat?
Hát nem te, Urunk, Istenünk?
Benned reménykedünk,
hiszen te cselekedted mindezt!
Könyvek
