A zsoltárok

Psalm 44


Chapters:


verse #1

A karvezetőnek, Kóráh fiainak, tanító költemény.


verse #2

Saját fülünkkel hallottuk, oh Isten, atyáink beszélték el nekünk: Te tetteket vittél véghez napjainkban, az őskori napokban.


verse #3

Saját kezeddel űztél ki nemzeteket, aztán beplántáltad őket; bajt hoztál népekre, aztán kibocsátottad őket.


verse #4

Hiszen nem karjukkal szerezték az országot, sem karjuk nem szabadította meg őket, hanem a Te jobbod, a Te karod, a Te orcád világossága, mivel kedvedet lelted bennük!


verse #5

Te vagy az én királyom, oh Isten! Rendelj Jákóbnak szabadulást!


verse #6

Általad ledöntjük szorongatóinkat; neveddel széttiporjuk azokat, akik ellenünk fölkelnek.


verse #7

Mert nem az íjamban bízom; kardom meg nem szabadít engem;


verse #8

hanem Te szabadítasz meg szorongatóinktól; Te szégyeníted meg azokat, akik bennünket gyűlölnek!


verse #9

Jahvéban ujjongunk minden napon; nevednek örök hálával adózunk! (Hangosabban!)


verse #10

Mindamellett igaz, hogy eltaszítottál és megszégyenítettél bennünket; nem vonulsz már ki a mi seregeinkkel!


verse #11

Megfutamítottál bennünket szorongatónk előtt; gyűlölőink zsákmányoltak maguknak.


verse #12

Odaadtál minket mint vágó juhokat; szétszórtál minket a nemzetek közé;


verse #13

népedet semmiségért adtad el; vételárukat nem szabtad magasra!


verse #14

Szomszédaink gyalázatára adtál, a körüllakók csúfjává és gúnyjává tettél;


verse #15

példaszóvá tettél a nemzetek közt; arra okká, hogy a népek fejüket rázzák.


verse #16

Szégyenem minden nap előttem van; pír fedi arcomat


verse #17

a gyalázkodók és gúnyolódók miatt, az ellenséggel a bosszúra szomjazókkal szemben.


verse #18

Mindez úgy jött ránk, hogy mi téged el nem felejtettünk, sem szövetségedet csalással meg nem szegtük;


verse #19

a szívünk meg nem hátrált; lépteink ösvényedről el nem tértek.


verse #20

Ám szétzúztál minket a sakálok földén, és sötétséggel borítottál be minket.


verse #21

Ha elfelejtenénk Istenünk nevét és kezünket idegen isten felé terjesztenénk ki:


verse #22

nem kikutatná-é azt Isten? Hiszen Ő a szív titkainak ismerője!


verse #23

Hiszen érted gyilkolnak minket minden napon; olybá vesznek, mint ölésre szánt juhokat!


verse #24

Serkenj föl! Mért alszol, Uram?! Ébredj föl! Ne taszíts el örökre!


verse #25

Mért rejted el orcádat? Mért felejted el nyomorúságunkat és szorongásunkat?


verse #26

Mert a porig hajtottad lelkünket; hasunk a földhöz tapadt.


verse #27

Kelj föl segítségünkre; kegyelmedért válts meg bennünket!

Chapters:


Books