A zsoltárok

Chapters:

… 71 72 73 74 75 …   ⇤ ← 73 → ⇥

verse #1

Zenekísérettel, Ászáftól.
Bizony jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!

verse #2

Ami engem illet, majdnem kisiklott lábam; semmi sem hiányzott, hogy lépteim megtántorodjanak!

verse #3

Mert féltékeny lettem az elbizakodottakra, mikor az elvetemültek békességét láttam,

verse #4

hogy nincs kínjuk halálukig s elhízott a potrohuk;

verse #5

a gyenge ember nyomorúságában nincs részük; a többi emberrel együtt nem éri őket csapás.

verse #6

Azért fennhéjázás a nyakláncuk, erőszakosság az öltözetük;

verse #7

a kövérségtől kiül a szemük; túlfolynak szívök képzelgései.

verse #8

Csúfolkodnak, gonoszul elnyomásról beszélnek, felülről beszélnek.

verse #9

Szájukat az (égnek) ég ellen irányítják, míg nyelvük bejárja a földet.

verse #10

Azért fordul feléjük az én népem s teli szájjal szürcsölik vizüket

verse #11

– Hogy tudhatna az Isten?! – mondják – s hogy lehetne a Magasságosban megismerés?!

verse #12

Lám, ilyenek az elvetemültek! Örök biztonságban vagyont szaporítanak.

verse #13

Bizony hiába tartottam tisztán szívemet s mostam ártatlanságban kezemet!

verse #14

Ütött-vert voltam minden napon s reggelenkint megkaptam a fenyítést.

verse #15

Ha ezt mondtam volna: Ím úgy akarok beszélni, mint ők! fiaid nemzedékéhez lettem volna hőtelen!

verse #16

Gondolkoztam, hogy megértsem ezt a dolgot; de hiábavaló vesződésnek tűnt fel az a szememben,

verse #17

míg be nem mentem Isten szentélyébe s a végükre nem figyeltem.

verse #18

Bizony csalékony a talaj, melyet alájuk helyezel, lebuktatod őket s romokká hullanak. Oh hogyan lesz!

verse #19

Egy pillanat alatt pusztasággá válnak; eltűnnek, végük van a rémségektől,

verse #20

akár csak az ébredéskor jövő álomnak. Így veted meg, Uram, képüket Te is, mikor megmozdulsz!

verse #21

Amikor szívem elkeseredett s vesémnél szúrást kaptam;

verse #22

bután, tudatlanul álltam Előtted, olyanná lettem, mint egy barom!

verse #23

Mindamellett mindig Veled maradok! Jobb kézen ragadtál;

verse #24

szándékod útjain vezetsz engemet; azután megdicsőülten Magadhoz veszel!

verse #25

Ugyan kim van az égben?! S a földön nincs gyönyörűségem, ha veled vagyok!

verse #26

Ha húsom és szívem eltűnnének, szívem kőszála és osztályrészem Isten örökre!

verse #27

Hisz lám, akik Tőled távol maradnak, elvesznek; elnémítod mindazokat, kik paráznamódra (Tégedet elhagynak) Tőled elszakadnak.

verse #28

De én Isten közelében maradok! Jó nekem! Menedékemet az Úrban, Jahvéban helyezem el, hogy elbeszélhessem minden cselekedetedet!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150