A királyok első könyve

Chapters:

… 5 6 7 8 18 19   ⇤ ← 19 → ⇥

verse #1

És elmondta Aháb Izebelnek mindazt, amit Élijáhú cselekedett és hogy megölte az összes álprófétákat karddal.

verse #2

És Izebel követet küldött Élijáhúhoz mondván: Úgy bánjanak velem az istenek és még különben, ha holnap ilyenkor nem cselekszem úgy veled, mint te cselekedtél azok egyikével.

verse #3

És midőn ezt látta, fölkelt és ment élete miatt és elérkezett Beér-Sebába, amely Júdához tartozik és ott hátrahagyta legényét.

verse #4

Ő maga pedig továbbment a sivatagban egy napi járóföldre onnan és elérkezve oda leült egy rekettyebokor alá és lelke áhította a halált és szólt: Elég volt; most már ó, Örökkévaló, vedd el a lelkemet, hiszen nem vagyok én sem jobb apáimnál.

verse #5

És lefeküdt és elaludt a rekettyebokor alatt és íme egy angyal megérintette őt és szólott hozzá: Kelj föl, egyél!

verse #6

És fölpillantott és íme feje mellett egy parázsonsült lepény és egy korsó víz volt. Erre fölkelt, evett és ivott és újra lefeküdt.

verse #7

És Isten angyala ismét visszatért, megérintette őt és szólt: Kelj föl, egyél, mert még nagy út vár reád.

verse #8

És ő fölkelt, evett és ivott és annak eleségnek erejével ment negyven nap és negyven éjjel, Isten hegyéig, Hórébig.

verse #9

És bement ott egy barlangba és meghált ott és íme Isten szava volt hozzá és mondá neki: Mit keresel itt Élijáhú?

verse #10

És ő felelt: Nagyon fölbuzdultam az Örökkévalóért, a Seregek Uráért, mert Izráel fiai elhagyták a Te szövetségedet, oltáraidat lerombolták, prófétáidat karddal legyilkolták és egyedül én maradtam meg, és az én életemre is törnek, hogy elvegyék.

verse #11

És szólott: Menj ki és állj meg a hegyen az Örökkévaló előtt. És íme, az Örökkévaló elhaladt és hatalmas erős vihar, mely hegyeket tép ki és sziklákat tördel az Örökkévaló előtt, de az Örökkévaló nem volt a viharban és a vihar után földrengés, de az Örökkévaló nem volt a földrengésben,

verse #12

és a földrengés után tűz, de az Örökkévaló nem volt a tűzben és a tűz után csöndes szelíd hang.

verse #13

És midőn Élijáhú hallotta, eltakarta palástjával arcát, kiment és megállott a barlang nyílásában. És íme egy hang szólott hozzá: Mit keresel itt Élijáhú?

verse #14

És felelt: Én nagyon fölbuzdultam az Örökkévalóért, a Seregek Uráért, mert Izráel gyermekei elhagyták a Te szövetségedet, oltáraidat lerombolták és prófétáidat karddal legyilkolták és egyedül én maradtam meg, és az én életemre is törnek, hogy elvegyék.

verse #15

És szólt az Örökkévaló hozzá: Menj, térj vissza utadra a sivatagba, Damaszkusz felé és menj oda és kend föl Hazáelt királlyá Arám fölött.

verse #16

És Jéhút, Nimsi fiát kend föl királlyá Izráel fölé és Elisát, Sáfát fiát Ábel Mehóla városából kend föl prófétának a magad helyébe.

verse #17

És lészen, aki megmenekül Hazáel kardjától, azt megöli Jéhú és aki megmenekül Jéhú kardja elől, azt megöli Elisa.

verse #18

És meghagyok Izráelben hétezer férfit, azokat a térdeket, amelyek nem hajoltak meg a Báal előtt és az ajkakat, amelyek nem csókolták meg.

verse #19

És elment Élijáhú onnan és találkozott Elisával, Sáfát fiával, aki éppen szántott; tizenkét pár igás állat járt előtte és ő a tizenkettediknél; és Élijáhú átment feléje és reádobta palástját.

verse #20

És otthagyta az igavonó barmokat és Élijáhú után futott és szólt: Csak megcsókolom apámat és anyámat és aztán utánad megyek. És mondta neki: Menj vissza, mert mit tettem én érted?

verse #21

És ő visszatért mögüle, vett egy pár igásbarmot, föláldozta azokat, a jószág edényeiben megfőzte a húst és odaadta a népnek, és azok ettek, azután fölkelt és ment Élijáhú után és szolgálta őt.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 18 19