A királyok első könyve

chapter 18


Chapters:


verse #1

És Hosszú idő elteltével jött az Örökkévaló szava Élijáhuhoz a harmadik aszályos esztendőben, mondván: Menj és mutatkozz Áhábnál és Én esőt adok a föld színére.


verse #2

És elment Élijáhu, hogy mutatkozzék Áháb előtt; és igen erős éhinség volt Sómrónban.


verse #3

Áháb közben hivatta Óbadjáhut, a háznagyot. Óbádjáhu nagyon istenfélő volt.


verse #4

Mert így történt, hogy midőn Izebel kipusztította az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhu vett száz prófétát és elrejtette őket, ötven férfit egy-egy barlangban és ellátta őket kenyérrel és vízzel.


verse #5

És szólt Áháb Óbadjáhuhoz: Járd be az országot, menj mind a forrásvizekhez és a patakokhoz, talán találunk valami füvet és életben tudjuk tartani a lovat és az öszvért és nem kell kiirtani a jószág egy részét.


verse #6

És fölosztották maguk között az országot, hogy bejárják. Áháb ment az egyik úton egyedül és Óbadjáhu ment a másik úton egyedül.


verse #7

Midőn Óbadjáhu úton volt, íme Élijáhu jött elébe és amint fölismerte, leborult előtte arcára és szólott: Te vagy az, uram, Élijáhu?


verse #8

És felelt néki: Én! menj, szólj uradnak: Íme, itt van Élijáhu.


verse #9

Amaz pedig szólott: Mit vétettem, hogy te kiszolgáltatod szolgádat Áháb kezébe, hogy megölessen?


verse #10

A te Örökkévaló Istened életére mondom, nincs nemzet és birodalom, ahová ne küldött volna az én uram, hogy téged keresselek és mindenütt mondták: Nincs itt és esküt vett attól a birodalomtól és nemzettől, hogy csakugyan nem találnak téged.


verse #11

És te most azt mondod nekem: menj, szólj a te gazdádnak! Íme itt van Élijáhu.


verse #12

És lészen, hogy mihelyt én elmegyek tőled, Isten szelleme el fog ragadni téged olyan helyre, amelyről én nem tudok; és én Áháb elé megyek néki jelentést tenni és ő nem talál meg téged, azután engem kivégeztet, holott a te szolgád féli az Istent gyermekkora óta.


verse #13

Talán tudtára adták uramnak, hogy mit cselekedtem, mikor Izebel megölette az Örökkévaló prófétáit, hogy én elrejtettem az Örökkévaló prófétái közül százat, ötven-ötven férfit egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.


verse #14

És most te azt mondod nékem: Menj, szólj az uradnak: Íme, itt van Élijáhu és ő aztán megölet engem!


verse #15

És felelt Élijáhu: Él az Örökkévaló, a Seregek Ura, akinek színe előtt állottam, én még a mai napon megjelenek Áháb előtt.


verse #16

És elment Óbadjáhu Áháb elébe és jelentette néki és elindult Áháb Élijáhu felé,


verse #17

és midőn megpillantotta Áháb Élijáhut, szólott Áháb: Te vagy-e az, Izráel megrontója?


verse #18

És amaz felelt: Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és atyád háza, midőn elhagytátok az Örökkévaló parancsait és jártatok a Báál-szobrok után.


verse #19

Most tehát küldj és gyüjtsd össze elém egész Izráelt Kármel hegyére és a Báál prófétáit is, négyszázötvenet és az Aséra prófétáit, négyszázat, Izebel asztalának vendégeit.


verse #20

És szerte küldött Áháb Izráel összes fiai közé és összegyüjtötte a prófétákat Kármel hegyére,


verse #21

és Élijáhu az egész nép elé lépett és szólott: Meddig fogtok még billegni két ágon? Ha az Örökkévaló az Isten, járjatok utána és ha Báál, akkor kövessétek őt! És nem felelt a nép semmit szavaira.


verse #22

És újra szólott Élijáhu a néphez: Én egyedül maradtam prófétája az Örökkévalónak, a Báál prófétái pedig négyszázötvenen vannak.


verse #23

Adjanak nekünk két tulkot, az egyiket válasszák ők maguknak, darabolják fel, helyezzék a tüzelőfákra, de tüzet ne tegyenek alája és én is elkészítem a másik tulkot, elhelyezem a tüzelőfára, de tüzet nem teszek alája.


verse #24

Azután hívjátok Istenetek nevét és én hívom az Örökkévaló nevét, és amelyik felel a tűzben, az az igaz Isten. És felelt a nép és mondta: Nagyon helyes a dolog.


verse #25

És szólott Élijáhu a bálvány prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik tulkot és végezzétek elsőnek a munkát, mivel ti vagytok többségben. Kiáltsátok istenetek nevét, de tüzet ne rakjatok.


verse #26

És vették ők a tulkot, amelyet átadott nekik és elkészítették és kiáltották Báál nevét reggeltől délig mondván: Oh Báál, halgass meg minket! De se hang, se válasz; erre táncot lejtettek az oltár körül, amelyet készítettek.


verse #27

És történt délidőn és gúnyolni kezdte őket Élijáhu és szólt: Kiáltsatok hangosan, hiszen isten ő, talán beszélnivalója van, talán gátolva van, talán úton van, talán alszik, hadd ébredjen föl.


verse #28

Erre igen hangosan kiáltozni kezdtek és szokásaik szerint szabdalni kezdték testüket kardokkal és dárdákkal, amíg vér nem omlott rajtuk.


verse #29

És amikor elmult dél is, prófétáltak az estáldozat idejéig és se hang, se nesz, se válasz!


verse #30

Erre szólt Élijáhu az egész néphez: Lépjetek hozzám és odalépett mellé az egész nép. És ő helyreállította az Örökkévaló lerombolt oltárát.


verse #31

És vett Élijáhu tizenkét követ Jákób fiai törzseinek száma szerint, akihez Isten szava szólt, mondván: Izráel legyen a te neved.


verse #32

És fölépítette a kövekkel az oltárt az Örökkévaló Isten nevében és árkot készített az oltár körül, két mérő vetőmag számára valót.


verse #33

Azután elrendezte a fákat, földarabolt a tulkot és a fák fölé helyezte,


verse #34

és szólott: Töltsetek meg négy korsót vízzel és öntsétek az áldozatra és a fára és szólt: Ismételjétek meg és megismételték s újra szólt: Öntsétek le harmadízben is! és úgy cselekedtek harmadszor is.


verse #35

És körülfutott a víz az oltáron és az árkot is megtöltötte.


verse #36

És történt az estáldozat bemutatásának idején, odalépett Élijáhu próféta és szólt: Ó Örökkévaló! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene, a mai napon legyen nyilván tudomásra, hogy Te vagy Isten Izráelben és én vagyok a Te szolgád és hogy a Te szavadra cselekedtem mindezeket!


verse #37

Hallgass meg Örökkévaló, hallgass meg, hadd tudja meg ez a nép, hogy Te vagy az Örökkévaló Isten és Te hagytad szívüket elfordulni Tőled.


verse #38

Erre Isten tüze leomlott a magasból és megemésztette az égőáldozatot és a fát, még a köveket és a port is, és a vizet, amely az árokban volt, fölszívta.


verse #39

És midőn látta ezt az egész nép, arcára borult és így szóltak: Az Örökkévaló az Isten, az Örökkévaló az Isten!


verse #46

És az Örökkévaló keze ihlette Élijáhút és fölövezte derekát és Élijáhú futott Aháb előtt Jizreelig.

Chapters:


Books