Mózes második könyve

Chapters:

… 20 21 22 23 24 …   ⇤ ← 22 → ⇥

verse #1

Ha a betörésen rajta érik a tolvajt és úgy megverik, hogy meghal, nincs miatta vérbűn;

verse #2

ha rásütött a nap, vérbűn van miatta. Fizessen (a tolvaj), ha pedig nincs neki, adassék el az ő lopásáért.

verse #3

Ha megtalálják kezében a lopott dolgot, akár ökröt, akár szamarat vagy juhot élve, kétszerannyit fizessen.

verse #4

Ha lelegeltet valaki mezőt vagy szőlőt, rábocsátja ugyanis marháját és legelteti másnak a mezején: mezejének legjavából és szőlőjének legjavából fizessen.

verse #5

Ha tűz támad és ér töviseket és fölemészt asztagot, vagy lábán álló gabonát, vagy mezőt, fizesse meg az, aki a tüzet gyújtotta.

verse #6

Ha ad valaki felebarátjának pénzt vagy edényeket megőrzés végett és ellopták annak a férfiúnak a házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétszerannyit;

verse #7

de ha nem találják meg a tolvajt, lépjen oda a ház ura a bíróhoz, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja jószága után.

verse #8

Minden vétség ügyében, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akár elveszett dolog, amelyre azt mondja (a károsult), hogy ez az, a bíró elé jöjjön mindkettőjük ügye; akit elmarasztalnak a bírák, az fizessen kétszerannyit az ő felebarátjának.

verse #9

Ha ad valaki felebarátjának szamarat, vagy ökröt, vagy juhot, vagy bármi barmot megőrzés végett és ez elhullott, vagy megsérült, vagy elfogatott és senki sem látta,

verse #10

Az Örökkévalóra tett eskü legyen kettőjük között, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja jószága után; és ezt fogadja el annak gazdája és ő ne fizessen.

verse #11

De ha ellopják tőle, fizesse meg gazdájának.

verse #12

Ha széttépetett, hozza el azt tanú gyanánt; a széttépettet ne fizesse meg.

verse #13

Ha pedig kölcsönkér valaki felebarátjától (barmot) és ez megsérül vagy elhull, gazdája pedig nincs vele, fizesse meg.

verse #14

Ha gazdája vele van, ne fizesse meg; ha bérelt volt, bérébe megy.

verse #15

Ha valaki elcsábít hajadont, ki nincs eljegyezve és vele marad, jegybérrel vegye el magának feleségül;

verse #16

ha vonakodik az atyja, hogy neki adja, akkor mérjen le ezüstöt a hajadonok jegybére szerint.

verse #17

Varázslónőt ne hagyj életben.

verse #18

Mindenki, ki barommal hál, ölessék meg.

verse #19

Aki isteneknek áldoz, pusztíttassék el; kivéve az Örökkévalónak egyedül.

verse #20

Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában.

verse #21

Egy özvegyet és árvát se sanyargassatok.

verse #22

Mert ha sanyargatod őt, hogyha kiált majd hozzám, meg fogom hallgatni jajkiáltását;

verse #23

és fölgerjed haragom és megöllek benneteket karddal és a ti feleségeitek lesznek özvegyek és gyermekeitek árvák.

verse #24

Ha pénzt kölcsönzöl népemnek, a szegénynek melletted, ne légy irányában, mint a hitelező; ne vessetek rá kamatot.

verse #25

Ha zálogba veszed felebarátod ruháját, a naplemente előtt add vissza neki;

verse #26

mert az az egyedüli takarója, az ruhája testének, miben háljon? És lesz, ha kiált hozzám, meghallgatom, mert könyörületes vagyok én.

verse #27

Bírákat ne átkozz és fejedelmet néped között ne szidalmazz.

verse #28

Gabonád és folyadékod adományát ne késleltesd; fiaid elsőszülöttét add nekem.

verse #29

Így tegyél ökröddel, juhoddal; hét napig maradjon az anyjánál, nyolcadik nap add nekem.

verse #30

Szent emberek legyetek nekem; a mezőn széttépettnek húsát ne egyétek, a kutyának vessétek azt.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40