Jób könyve

Chapters:

… 27 28 29 30 31 …   ⇤ ← 29 → ⇥

verse #1

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

verse #2

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

verse #3

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;

verse #4

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

verse #5

Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;

verse #6

Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

verse #7

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

verse #8

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.

verse #9

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

verse #10

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

verse #11

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

verse #12

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

verse #13

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

verse #14

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

verse #15

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

verse #16

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

verse #17

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

verse #18

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

verse #19

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

verse #20

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

verse #21

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

verse #22

Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.

verse #23

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

verse #24

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

verse #25

Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42