Jób könyve

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verse #1

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

verse #2

És szóla Jób, és monda:

verse #3

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

verse #4

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

verse #5

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

verse #6

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

verse #7

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

verse #8

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

verse #9

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

verse #10

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

verse #11

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

verse #12

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

verse #13

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

verse #14

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

verse #15

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

verse #16

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

verse #17

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

verse #18

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

verse #19

Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

verse #20

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

verse #21

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

verse #22

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

verse #23

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

verse #24

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

verse #25

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

verse #26

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42