Jób könyve

Capitole:

… 27 28 29 30 31 …   ⇤ ← 29 → ⇥

versetul 1

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

versetul 2

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

versetul 3

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;

versetul 4

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

versetul 5

Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;

versetul 6

Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

versetul 7

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

versetul 8

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.

versetul 9

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

versetul 10

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

versetul 11

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

versetul 12

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

versetul 13

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

versetul 14

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

versetul 15

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

versetul 16

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

versetul 17

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

versetul 18

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

versetul 19

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

versetul 20

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

versetul 21

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

versetul 22

Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.

versetul 23

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

versetul 24

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

versetul 25

Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42