chapter 14
Ez az Úr szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:
Gyászba borult Júda,
és kapui roskadoznak.
Gyászolnak a földön,
és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.
A nemesek vízért küldik szolgáikat,
akik elmennek a kutakig,
de nem találnak vizet.
Üres edényekkel térnek vissza,
szégyenkeznek, pironkodnak,
és befedik a fejüket.
Megrepedezett a termőföld,
mert nem esett eső a földön.
Szégyenkeznek a szántóvetők,
és befedik fejüket.*
Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn,
otthagyja borját, mert nincs fű.
A vadszamarak pedig
a kopár sziklákon állnak,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok,
szemük eleped, mert nincs fű.
Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,
cselekedjél, Uram, a te nevedért!
Mert törvényszegésünknek
se szeri, se száma,
vétkeztünk ellened!
Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért vagy ezen a földön olyan,
mint valami jövevény,
mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi,
mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
a te nevedről neveznek bennünket.
Ne hagyj el minket!
Azt mondja az Úr e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az Úr. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket.
Azt mondta nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő érdekében!
Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket.
Én ezt mondtam: Ó, Uram, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.
Erre az Úr azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek.
Azért azt mondja az Úr a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!
A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!
Azért ezeket a szavakat mondd nekik:
Nem szűnik meg szemem
éjjel-nappal könnyeket hullatni,
mert nagy csapás töri össze
népem szűz leányát;
igen fájdalmas lesz a sebe.
Ha kimegyek a mezőre,
íme, fegyver által levágottak hevernek ott,
ha pedig bemegyek a városba,
éhínség miatt elepedtek.
A próféták és a papok pedig
olyan földre költöznek,
amelyet nem ismernek!*
Egészen elvetetted Júdát,
ennyire utálja a lelked Siont?
Miért vertél meg úgy,
hogy nincs gyógyulásunk?
Békességet vártunk,
de nem ért semmi jó,
a gyógyulás idejét,
de íme, csak rettegés van!
Beismerjük, Uram, gonoszságainkat,
atyáink bűnét is:
bizony vétkeztünk ellened!
Ne vess meg, kérünk a te nevedért,
ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát!
Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl
velünk kötött szövetségedet!
Van-e olyan a népek bálványai között,
aki esőt adhatna?
Talán az ég adja a záporokat?
Hát nem te, Urunk, Istenünk?
Benned reménykedünk,
hiszen te cselekedted mindezt!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52