Jeremiás próféta könyve

capitolul 14


Capitole:


versetul 1

Ez az Úr szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:


versetul 2

Gyászba borult Júda,

és kapui roskadoznak.

Gyászolnak a földön,

és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.


versetul 3

A nemesek vízért küldik szolgáikat,

akik elmennek a kutakig,

de nem találnak vizet.

Üres edényekkel térnek vissza,

szégyenkeznek, pironkodnak,

és befedik a fejüket.


versetul 4

Megrepedezett a termőföld,

mert nem esett eső a földön.

Szégyenkeznek a szántóvetők,

és befedik fejüket.*


versetul 5

Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn,

otthagyja borját, mert nincs fű.


versetul 6

A vadszamarak pedig

a kopár sziklákon állnak,

levegő után kapkodnak, mint a sakálok,

szemük eleped, mert nincs fű.


versetul 7

Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,

cselekedjél, Uram, a te nevedért!

Mert törvényszegésünknek

se szeri, se száma,

vétkeztünk ellened!


versetul 8

Ó, Izráel reménysége,

szabadítója a nyomorúság idején!

Miért vagy ezen a földön olyan,

mint valami jövevény,

mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?


versetul 9

Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi,

mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni?

Hiszen te közöttünk vagy, Uram,

a te nevedről neveznek bennünket.

Ne hagyj el minket!


versetul 10

Azt mondja az Úr e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az Úr. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket.


versetul 11

Azt mondta nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő érdekében!


versetul 12

Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket.


versetul 13

Én ezt mondtam: Ó, Uram, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.


versetul 14

Erre az Úr azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek.


versetul 15

Azért azt mondja az Úr a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!


versetul 16

A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!


versetul 17

Azért ezeket a szavakat mondd nekik:

Nem szűnik meg szemem

éjjel-nappal könnyeket hullatni,

mert nagy csapás töri össze

népem szűz leányát;

igen fájdalmas lesz a sebe.


versetul 18

Ha kimegyek a mezőre,

íme, fegyver által levágottak hevernek ott,

ha pedig bemegyek a városba,

éhínség miatt elepedtek.

A próféták és a papok pedig

olyan földre költöznek,

amelyet nem ismernek!*


versetul 19

Egészen elvetetted Júdát,

ennyire utálja a lelked Siont?

Miért vertél meg úgy,

hogy nincs gyógyulásunk?

Békességet vártunk,

de nem ért semmi jó,

a gyógyulás idejét,

de íme, csak rettegés van!


versetul 20

Beismerjük, Uram, gonoszságainkat,

atyáink bűnét is:

bizony vétkeztünk ellened!


versetul 21

Ne vess meg, kérünk a te nevedért,

ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát!

Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl

velünk kötött szövetségedet!


versetul 22

Van-e olyan a népek bálványai között,

aki esőt adhatna?

Talán az ég adja a záporokat?

Hát nem te, Urunk, Istenünk?

Benned reménykedünk,

hiszen te cselekedted mindezt!

Capitole:


Cărți