capitolul 5
Egy Anániás nevű férfi a feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot.
Ám a felesége tudtával titokban visszatartott valamennyit az árból, és csak egy részét hozta el az apostoloknak.
Péter pedig így szólt: „Anániás, miért bujtott fel Sátán, hogy hazudj a szent szellemnek, és titokban visszatarts valamennyit a föld árából?
Mielőtt eladtad volna, vajon nem a tiéd volt? És az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele? Hogy vetemedhettél ilyen gonosztettre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.”
Ennek hallatára Anániás összeesett és meghalt. És nagy félelem töltötte el mindazokat, akik hallottak erről.
Majd néhány fiatal férfi odajött, kendőkbe göngyölte őt, kivitte és eltemette.
Mintegy három óra elteltével pedig bement a felesége, nem tudva, hogy mi történt.
Péter ezt kérdezte tőle: „Mondd meg nekem: ennyiért adtátok el ti ketten a földet?” Ő azt mondta: „Igen, ennyiért.”
Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg a férjeddel, hogy próbára teszitek Jehova szellemét? Nézd! Már az ajtónál vannak azok, akik eltemették a férjedet, és kivisznek téged is.”
Az nyomban összeesett Péter lábánál, és meghalt. Amikor a fiatal férfiak bejöttek, holtan találták. Aztán kivitték, és eltemették a férje mellé.
Erre nagy félelem töltötte el az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallottak ezekről.
Ezenfelül az apostolok továbbra is sok jelet meg csodát hajtottak végre a nép között; és mindannyian szokásuk szerint összegyűltek Salamon oszlopcsarnokában.
Igaz, mások közül senkinek sem volt bátorsága velük tartani, mindamellett elismerően beszélt róluk a nép.
Mi több, továbbra is nagy számban csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiak és asszonyok egyaránt.
Az emberek még a főutcákra is kivitték a betegeket, és kis ágyakra meg hordágyakra fektették őket, hogy amint Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjön rá némelyikükre.
A Jeruzsálem körüli városokból is egyre többen jöttek, betegeket hoztak, és olyanokat, akiket tisztátalan szellemek gyötörtek, és ezek egytől egyig meggyógyultak.
Ám féltékenységtől eltelve felkelt a főpap, és a vele levők mind, akik a szadduceusok szektájához tartoztak.
Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket.
Éjszaka azonban Jehova angyala kinyitotta a börtön ajtóit, kivitte őket, és így szólt:
„Menjetek, álljatok ki a templomban, és továbbra is hirdessétek a népnek az eljövendő életről szóló üzenetet!”
Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba, és tanítani kezdtek.
Mikor pedig a főpap és a vele levők megérkeztek, összehívták a szanhedrint és Izrael népének minden vénjét, és elküldtek az apostolokért a börtönbe, hogy eléjük vigyék őket.
De amikor a hivatalszolgák odaértek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és jelentést tettek,
ezt mondva: „A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök pedig az ajtóknál álltak, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk odabenn.”
Mikor pedig a templomőrség parancsnoka is, és a magas rangú papok is hallották ezt, zavarba jöttek, mert nem tudták, hogy mi lesz ebből.
De jött egy ember, és jelentette nekik: „Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, ott állnak, és tanítják a népet.”
Akkor a parancsnok elment a hivatalszolgáival, és elhozta őket, de erőszak nélkül, mivel féltek, hogy megkövezi őket a nép.
Elhozták hát, és odaállították őket a szanhedrin elé. A főpap pedig kikérdezte őket,
és ezt mondta: „Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább annak az embernek a nevében, ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és elhatároztátok, hogy minket tesztek felelőssé a haláláért.”
Péter és a többi apostol így válaszoltak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.
Ősapáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti oszlopra feszítve megöltetek.
Isten felmagasztalta, a jobbjára ültetve őt mint főközvetítőt és megmentőt, hogy Izrael megbánhassa a bűneit, és azok megbocsátást nyerjenek.
Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, és a szent szellem is, melyet Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak.”
Amikor ezt hallották, feldühödtek, és végezni akartak velük.
Ám felkelt a szanhedrinben egy Gamáliel nevű farizeus. Ő az egész nép által becsült törvénytanító volt, és parancsot adott, hogy egy kis időre vigyék ki az embereket.
Majd így szólt amazokhoz: „Izrael férfiai, jól gondoljátok meg, hogy mit tesztek ezekkel az emberekkel.
Korábban például ott volt Teudás, aki azt mondta magáról, hogy ő valaki, és számos férfi – körülbelül 400 – csatlakozott a pártjához. De végeztek vele; akik pedig követték őt, mind szétszéledtek és eltűntek.
Őutána az összeírás napjaiban pedig ott volt a galileai Júdás, aki rávett embereket, hogy kövessék őt. Ám ez az ember is meghalt, és akik követték őt, szétszóródtak.
Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne avatkozzatok ezeknek az embereknek a dolgába, hanem hagyjátok őket békén. Mert ha az, amit terveznek vagy tesznek, emberektől van, meg fog bukni,
de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket. Különben még esetleg olyanok lesztek, mint akik valójában Isten ellen harcolnak.”
Azok pedig megfogadták a tanácsát, és hívatták az apostolokat, megverették őket, aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, és elengedték őket.
Ők tehát elmentek a szanhedrin elől, ujjongva, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek Jézus nevéért.
És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly