capitolul 9
Saul még mindig nagyon dühös volt az Úr tanítványaira, és azzal fenyegette őket, hogy mindannyiukat megöli. Ezért elment a főpaphoz,
és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhasson bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik, férfiakat és asszonyokat egyaránt.
Mikor már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből.
Erre ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
Ő ezt kérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így szólt: „Jézus vagyok, akit te üldözöl.
De most kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.”
A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak; hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
Saul ekkor felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit. Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba.
Három napig semmit sem látott, és nem is evett, nem is ivott.
Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban: „Anániás!” Ő ezt mondta: „Itt vagyok, Uram.”
Az Úr ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi embert. Mert imádkozik,
és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását.”
Anániás azonban így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a tanítványaiddal Jeruzsálemben.
Itt is felhatalmazása van a magas rangú papoktól, hogy letartóztassa mindazokat, akik segítségül hívnak téged.”
Az Úr azonban ezt mondta neki: „Menj, mert kiválasztottam őt, hogy tanúskodjon rólam a nemzeteknek és a királyoknak, és az izraelitáknak is.
Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.”
Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt: „Saul, testvér, engem az Úr Jézus küldött el – aki megjelent neked az úton, melyen jöttél –, hogy visszanyerd a látásod, és áthasson téged a szent szellem.”
Ekkor hirtelen valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását. Aztán felkelt és megkeresztelkedett,
majd evett és erőre kapott.
Néhány napig Damaszkuszban maradt a tanítványokkal,
és azonnal elkezdte hirdetni a zsinagógákban Jézusról, hogy ő Isten Fia.
Mindazok, akik hallották őt, megdöbbentek, és ezt mondták: „Hát nem ez az, aki Jeruzsálemben az életükre tört azoknak, akik segítségül hívják Jézust? Nem azért jött ide, hogy letartóztassa és a magas rangú papokhoz vigye őket?”
Saul azonban egyre erőteljesebben és meggyőzőbben beszélt. Mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus, zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat.
Sok nap elteltével pedig a zsidók kitervelték, hogy végeznek vele.
Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele.
Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel egy kosárban.
Jeruzsálembe érkezve megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány.
Így hát Barnabás a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton, és hogy az beszélt vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében.
Ezért velük maradt, és szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében.
Beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.
Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba.
A gyülekezet ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett és épült. Ahogy kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova iránt, és megerősödtek a szent szellem által, egyre gyarapodtak.
Amikor Péter beutazta azt a vidéket, lement a Liddában lakó tanítványokhoz is.
Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyán, mivel béna volt.
Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be az ágyad!” Erre az azonnal felkelt.
Amikor mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán laktak, látták őt, hinni kezdtek az Úrban.
Joppéban pedig volt egy Tábita nevű tanítvány, akinek a neve görögre lefordítva: Dorkász. Ez az asszony nagyon sok jót tett, és bőkezűen adományozott.
Azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosdatták hát, és lefektették egy felső szobában.
Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt: „Kérünk, sürgősen jöjj át hozzánk!”
Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső szobába. Az özvegyek pedig mind elé álltak, sírtak, és sok olyan ruhát és köntöst mutattak, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt.
Péter aztán mindenkit kiküldött, és letérdelve imádkozott. Majd a test felé fordulva így szólt: „Tábita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.
Ő a kezét adva neki felsegítette, behívta a tanítványokat meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.
Ez ismertté vált egész Joppéban, és sokan hinni kezdtek az Úrban.
Péter ezután jó néhány napig Joppéban maradt Simonnál, a tímárnál.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly