Sámuel első könyve
capítulo 12
verso 1
És szólt Sámuel Izráelhez: Íme, én hallgattam hangotokra mindabban, amit mondtatok nekem és királyt helyeztem fölétek.
verso 2
És most íme a király itt jár-kel előttetek, én pedig megöregedtem és aggá lettem és íme a fiaim itt vannak veletek, miután én jártam előttetek ifjúságom óta a mai napig.
verso 3
Íme itt állok, tegyetek tanúságot rólam Isten előtt és fölkentje előtt; kinek a szarvasmarháját vagy szamarát vettem el magamnak, kit zsaroltam, kit nyomtam el, kinek kezéből fogadtam el vesztegetést, hogy szememet behúnyjam vele szemben, és visszatérítem nektek!
verso 4
És felelték: Nem zsaroltál és nem nyomtál el minket és nem fogadtál el senkinek kezéből semmit.
verso 5
És szólt hozzájuk: Isten legyen a tanú ellenetek és tanú legyen az ő felkentje a mai napon, hogy nem találtatok kezemben semmit! És szólott: Legyen tanú!
verso 6
És szólt Sámuel a néphez: Az Örökkévaló, aki teremtette Mózest és Áront, aki fölhozta apáitokat Egyiptom országából!
verso 7
És most álljatok elém, hadd szálljak ítéletbe véletek az Örökkévaló előtt az Örökkévaló minden igazságáról, ami jót tett veletek és őseitekkel.
verso 8
Midőn Jákób Egyiptomba jött, apáitok följajdultak az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló küldötte Mózest és Áront és kivezérelték őseiteket Egyiptomból és letelepítették őket ezen a helyen.
verso 9
De megfeledkeztek az Örökkévaló Istenükről, és ő kiszolgáltatta őket Sziszrának, Hácor hadvezérének kezébe és a filiszteusok kezébe és Móáb királyának a kezébe és ezek hadat viseltek ellenük.
verso 10
És följajdultak az Örökkévalóhoz és szóltak: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Örökkévalót és imádtuk a Báalokat és Astartékat; ó, ments meg most minket ellenségeink hatalmából és Téged fogunk szolgálni.
verso 11
És az Örökkévaló Isten küldte Jerubbáalt, Bedánt, Jiftáhot és Sámuelt és megmentett benneteket ellenségeitek kezéből köröskörül és biztonságban lakoztok.
verso 12
És midőn láttátok, hogy Náhás, Ammón fiainak királya ellenetek indul, így szóltatok hozzám: Nem! ezentúl király uralkodjon fölöttünk, holott az Örökkévaló a ti Istenetek volt a ti királyotok.
verso 13
Most tehát, íme itt van a király, akit választottatok, akit kértetek és íme adott az Örökkévaló fölétek királyt.
verso 14
Ha félitek az Örökkévalót, ha szolgáljátok Őt, hallgattok hangjára és nem szegitek meg az Örökkévaló parancsát, akkor ti is meg a király is, aki uralkodik fölöttetek, követni fogjátok az Örökkévalót, a ti Istenteket.
verso 15
De ha nem hallgattok az Örökkévaló hangjára és megszegitek az Örökkévaló parancsolatját, akkor rajtatok lesz az Örökkévaló keze, amint volt őseiteken.
verso 16
Most tehát álljatok meg és lássátok azt a nagy eseményt, amit az Örökkévaló végez szemetek láttára.
verso 17
Nem búzaaratás napja van ma? Kiáltani fogok az Örökkévalóhoz és Ő adni fog mennydörgést és záporesőt; erről tudjátok meg és lássátok be, hogy nagy a ti gonoszságtok, amit végbe vittetek az Örökkévaló szeme előtt, midőn királyt kértetek magatoknak.
verso 18
És imádkozott Sámuel az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló adott mennydörgést és záporesőt azon a napon s félelem fogta el az egész népet az Örökkévaló és Sámuel előtt.
verso 19
És szólt az egész nép Sámuelhez: Könyörögj a te szolgáidért Örökkévaló Istenedhez, hogy ne haljunk meg, mivel bűneinket tetéztük azzal, hogy kértünk magunknak királyt.
verso 20
És felelt Sámuel az egész népnek: Ne féljetek, bár elkövettétek mind e rosszat; csak el ne tántorodjatok az Örökkévalónak nyomából és szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel;
verso 21
és el ne pártoljatok Tőle üres hiúságok után, amelyek nem hoznak sem hasznot, sem menekülést, mert hívságosak ők.
verso 22
Hiszen nem hagyja el az Örökkévaló az Ő népét az Ő nagy Neve miatt, mert elhatározta az Úr, hogy néppé nevel a maga számára benneteket.
Libros
