Sámuel első könyve
capítulo 15
verso 1
És szólt Sámuel Saulhoz: Engem küldött az Örökkévaló, hogy fölkenjelek téged királlyá népe, Izráel fölé, most tehát hallgass az Örökkévaló szavainak hangjára.
verso 2
Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Számon vettem, amit Amálék cselekedett Izráellel, amit művelt vele az úton, midőn fölvonult Egyiptomból.
verso 3
Azért most menj és győzd le Amáléket és pusztítsátok el mindazt, ami az övé, ne kíméld, hanem öld meg! Ha férfi vagy nő, gyermek vagy kisded, barom vagy bárány, teve vagy szamár.
verso 4
És Saul összehívta a népet és Teláimban megszámlálta őket, kétszázezer gyalogos és azonkívül tízezer júdabeli.
verso 5
És elérkezett Saul Amálék városához és megkezdte az ellenségeskedést a völgyben,
verso 6
és üzent Saul a kénita nemzetségnek: Menjetek, távozzatok, vonuljatok le az amálékiták közül, mert különben kénytelen lennék téged is vele együtt elpusztítani, holott te szeretetet gyakoroltál Izráel fiaival, midőn fölvonultak Egyiptomból. Erre a kénita elhúzódott Amálék területéről.
verso 7
És Saul megverte Amáléket, üldözte Havilától Súr vidékéig, amely Egyiptom előtt van.
verso 8
És elfogta Agagot, Amálék királyát élve és egész hadát elpusztította kardéllel.
verso 9
És Saul és a nép megszánta Agagot és a juhnak és szarvasmarhának legjavát, a kétéveseket, a kövér juhokat és mindazt, ami jó és nem akarták elpusztítani, ellenben mind a silány és hitvány jószágot elpusztították.
verso 10
Erre volt az Örökkévaló szava Sámuelhez következőkép:
verso 11
Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert visszafordult nyomdokomból és szavaimat nem teljesítette. Ez nagyon fájt Sámuelnek és esdekelt az Örökkévalóhoz egész éjjelen át.
verso 12
Korán reggel azonban elment Sámuel Saul elé és hírül adták Sámuelnek, mondván: Saul már elment Kármel felé és íme már emlékjelet állít magának, és (Sámuel) megfordult, továbbvonult és lement Gilgálba.
verso 13
És elment Sámuel Saulhoz és szólt hozzá Saul: Légy te áldva az Örökkévaló előtt; beteljesítettem az Örökkévaló szavát.
verso 14
És szólt Sámuel: És mit jelent a juhok hangja, amelyet hallok fülemmel és a szarvasmarhák hangja, amelyet szintén hallok?
verso 15
És felelt Saul: Az amálékitáktól hozták el, mivelhogy a nép sajnálta a juhok és barmok legjavát, azért, hogy áldozatot mutassunk be az Örökkévalónak, a te Istenednek, a többit azonban elpusztítottuk.
verso 16
És szólt Sámuel Saulhoz: Hagyd abba, hadd mondom meg neked, mit szólt hozzám az Örökkévaló az éjjel. És (Saul) felelt: Beszélj!
verso 17
És szólt Sámuel: Nemde, ha kicsiny vagy is a saját szemedben, mégis Izráel törzseinek feje vagy és az Örökkévaló fölkent téged királlyá Izráel fölött,
verso 18
és az Örökkévaló küldött téged megjelölt úton és mondta: Menj, pusztítsd el a vétkezőket, Amálékot, viselj hadat ellene, míg megsemmisíted őket.
verso 19
Miért nem hallgattál az Örökkévaló hangjára, hanem lecsaptál a zsákmányra és helytelenül cselekedtél Isten szeme előtt.
verso 20
És válaszolt Saul Sámuelnek: Én hallgattam az Örökkévaló hangjára és mentem az úton, amelyre az Örökkévaló küldött és elhoztam Agagot, Amálék királyát, és Amálékot elpusztítottam.
verso 21
De a nép vett a zsákmányból juhot és szarvasmarhát, az elpusztításra szánt tilalmas dolgok javát, hogy áldozatot mutasson be Örökkévaló Istenednek Gilgálban.
verso 22
És szólt Sámuel: Vajjon lehet-e olyan kedves Isten előtt az égő- és vágóáldozat, mint az Örökkévaló szavának meghallgatása? Íme, az engedelmesség jobb az áldozatnál és a meghallgatás többet ér, mint az áldozati kosok hája,
verso 23
mert az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne (és az ellenszegülés olyan, mint a teráfim imádása). Mivelhogy te Isten szavát megvetetted, ő is megvet téged, hogy ne légy király.
verso 24
És szólt Saul Sámuelhez: Vétkeztem, hogy megszegtem az Örökkévaló parancsát és a te szavadat, mert féltem a néptől és hallgattam hangjukra,
verso 25
azért bocsásd meg bűnömet és térj vissza velem, hogy leboruljak az Örökkévaló előtt.
verso 26
És felelt Sámuel Saulnak: Nem térek vissza veled, megvetetted az Örökkévaló szavát és megvetett téged az Örökkévaló, hogy ne légy többé király Izráel fölött.
verso 27
És elfordult Sámuel, hogy távozzék és Saul megragadta a köntöse szárnyát és az elszakadt.
verso 28
És szólt hozzá Sámuel: Letépte rólad az Örökkévaló Izráel királyságát e napon és társadnak adja majd, aki jobb náladnál.
verso 29
És Izráelnek dicsőséges Istene nem áltat és nem változtatja meg végzését, mert nem halandó, hogy megbánja elhatározását.
verso 30
Erre szólt Saul: Vétkeztem, de mégis add meg most nekem a tiszteletet népem vénei előtt és térj vissza velem, hogy leborulhassak Örökkévaló Istened előtt.
verso 31
És Sámuel visszatért Saul nyomába és Saul leborult az Örökkévaló előtt.
verso 32
És szólt Sámuel: Léptessétek elém Agagot, Amálek királyát! És Agag eléje ment vidám hangulatban és mondta Agag: Valóban már eltűnt a halál keserűsége.
verso 33
És szólott hozzá Sámuel: Amint asszonyokat gyermekeiktől megfosztott kardod, úgy legyen az asszonyok között gyermekétől megfosztva anyád. És kettéhasította Sámuel Agagot Isten színe előtt Gilgálban.
verso 34
És eltávozott Sámuel Rámába, Saul pedig hazament házába Gibeát Saulba.
Libros
