Sámuel első könyve
12. fejezet
1. vers
És szólt Sámuel Izráelhez: Íme, én hallgattam hangotokra mindabban, amit mondtatok nekem és királyt helyeztem fölétek.
2. vers
És most íme a király itt jár-kel előttetek, én pedig megöregedtem és aggá lettem és íme a fiaim itt vannak veletek, miután én jártam előttetek ifjúságom óta a mai napig.
3. vers
Íme itt állok, tegyetek tanúságot rólam Isten előtt és fölkentje előtt; kinek a szarvasmarháját vagy szamarát vettem el magamnak, kit zsaroltam, kit nyomtam el, kinek kezéből fogadtam el vesztegetést, hogy szememet behúnyjam vele szemben, és visszatérítem nektek!
4. vers
És felelték: Nem zsaroltál és nem nyomtál el minket és nem fogadtál el senkinek kezéből semmit.
5. vers
És szólt hozzájuk: Isten legyen a tanú ellenetek és tanú legyen az ő felkentje a mai napon, hogy nem találtatok kezemben semmit! És szólott: Legyen tanú!
6. vers
És szólt Sámuel a néphez: Az Örökkévaló, aki teremtette Mózest és Áront, aki fölhozta apáitokat Egyiptom országából!
7. vers
És most álljatok elém, hadd szálljak ítéletbe véletek az Örökkévaló előtt az Örökkévaló minden igazságáról, ami jót tett veletek és őseitekkel.
8. vers
Midőn Jákób Egyiptomba jött, apáitok följajdultak az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló küldötte Mózest és Áront és kivezérelték őseiteket Egyiptomból és letelepítették őket ezen a helyen.
9. vers
De megfeledkeztek az Örökkévaló Istenükről, és ő kiszolgáltatta őket Sziszrának, Hácor hadvezérének kezébe és a filiszteusok kezébe és Móáb királyának a kezébe és ezek hadat viseltek ellenük.
10. vers
És följajdultak az Örökkévalóhoz és szóltak: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Örökkévalót és imádtuk a Báalokat és Astartékat; ó, ments meg most minket ellenségeink hatalmából és Téged fogunk szolgálni.
11. vers
És az Örökkévaló Isten küldte Jerubbáalt, Bedánt, Jiftáhot és Sámuelt és megmentett benneteket ellenségeitek kezéből köröskörül és biztonságban lakoztok.
12. vers
És midőn láttátok, hogy Náhás, Ammón fiainak királya ellenetek indul, így szóltatok hozzám: Nem! ezentúl király uralkodjon fölöttünk, holott az Örökkévaló a ti Istenetek volt a ti királyotok.
13. vers
Most tehát, íme itt van a király, akit választottatok, akit kértetek és íme adott az Örökkévaló fölétek királyt.
14. vers
Ha félitek az Örökkévalót, ha szolgáljátok Őt, hallgattok hangjára és nem szegitek meg az Örökkévaló parancsát, akkor ti is meg a király is, aki uralkodik fölöttetek, követni fogjátok az Örökkévalót, a ti Istenteket.
15. vers
De ha nem hallgattok az Örökkévaló hangjára és megszegitek az Örökkévaló parancsolatját, akkor rajtatok lesz az Örökkévaló keze, amint volt őseiteken.
16. vers
Most tehát álljatok meg és lássátok azt a nagy eseményt, amit az Örökkévaló végez szemetek láttára.
17. vers
Nem búzaaratás napja van ma? Kiáltani fogok az Örökkévalóhoz és Ő adni fog mennydörgést és záporesőt; erről tudjátok meg és lássátok be, hogy nagy a ti gonoszságtok, amit végbe vittetek az Örökkévaló szeme előtt, midőn királyt kértetek magatoknak.
18. vers
És imádkozott Sámuel az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló adott mennydörgést és záporesőt azon a napon s félelem fogta el az egész népet az Örökkévaló és Sámuel előtt.
19. vers
És szólt az egész nép Sámuelhez: Könyörögj a te szolgáidért Örökkévaló Istenedhez, hogy ne haljunk meg, mivel bűneinket tetéztük azzal, hogy kértünk magunknak királyt.
20. vers
És felelt Sámuel az egész népnek: Ne féljetek, bár elkövettétek mind e rosszat; csak el ne tántorodjatok az Örökkévalónak nyomából és szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel;
21. vers
és el ne pártoljatok Tőle üres hiúságok után, amelyek nem hoznak sem hasznot, sem menekülést, mert hívságosak ők.
22. vers
Hiszen nem hagyja el az Örökkévaló az Ő népét az Ő nagy Neve miatt, mert elhatározta az Úr, hogy néppé nevel a maga számára benneteket.
Könyvek
