Sámuel első könyve
15. fejezet
1. vers
És szólt Sámuel Saulhoz: Engem küldött az Örökkévaló, hogy fölkenjelek téged királlyá népe, Izráel fölé, most tehát hallgass az Örökkévaló szavainak hangjára.
2. vers
Így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Számon vettem, amit Amálék cselekedett Izráellel, amit művelt vele az úton, midőn fölvonult Egyiptomból.
3. vers
Azért most menj és győzd le Amáléket és pusztítsátok el mindazt, ami az övé, ne kíméld, hanem öld meg! Ha férfi vagy nő, gyermek vagy kisded, barom vagy bárány, teve vagy szamár.
4. vers
És Saul összehívta a népet és Teláimban megszámlálta őket, kétszázezer gyalogos és azonkívül tízezer júdabeli.
5. vers
És elérkezett Saul Amálék városához és megkezdte az ellenségeskedést a völgyben,
6. vers
és üzent Saul a kénita nemzetségnek: Menjetek, távozzatok, vonuljatok le az amálékiták közül, mert különben kénytelen lennék téged is vele együtt elpusztítani, holott te szeretetet gyakoroltál Izráel fiaival, midőn fölvonultak Egyiptomból. Erre a kénita elhúzódott Amálék területéről.
7. vers
És Saul megverte Amáléket, üldözte Havilától Súr vidékéig, amely Egyiptom előtt van.
8. vers
És elfogta Agagot, Amálék királyát élve és egész hadát elpusztította kardéllel.
9. vers
És Saul és a nép megszánta Agagot és a juhnak és szarvasmarhának legjavát, a kétéveseket, a kövér juhokat és mindazt, ami jó és nem akarták elpusztítani, ellenben mind a silány és hitvány jószágot elpusztították.
10. vers
Erre volt az Örökkévaló szava Sámuelhez következőkép:
11. vers
Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert visszafordult nyomdokomból és szavaimat nem teljesítette. Ez nagyon fájt Sámuelnek és esdekelt az Örökkévalóhoz egész éjjelen át.
12. vers
Korán reggel azonban elment Sámuel Saul elé és hírül adták Sámuelnek, mondván: Saul már elment Kármel felé és íme már emlékjelet állít magának, és (Sámuel) megfordult, továbbvonult és lement Gilgálba.
13. vers
És elment Sámuel Saulhoz és szólt hozzá Saul: Légy te áldva az Örökkévaló előtt; beteljesítettem az Örökkévaló szavát.
14. vers
És szólt Sámuel: És mit jelent a juhok hangja, amelyet hallok fülemmel és a szarvasmarhák hangja, amelyet szintén hallok?
15. vers
És felelt Saul: Az amálékitáktól hozták el, mivelhogy a nép sajnálta a juhok és barmok legjavát, azért, hogy áldozatot mutassunk be az Örökkévalónak, a te Istenednek, a többit azonban elpusztítottuk.
16. vers
És szólt Sámuel Saulhoz: Hagyd abba, hadd mondom meg neked, mit szólt hozzám az Örökkévaló az éjjel. És (Saul) felelt: Beszélj!
17. vers
És szólt Sámuel: Nemde, ha kicsiny vagy is a saját szemedben, mégis Izráel törzseinek feje vagy és az Örökkévaló fölkent téged királlyá Izráel fölött,
18. vers
és az Örökkévaló küldött téged megjelölt úton és mondta: Menj, pusztítsd el a vétkezőket, Amálékot, viselj hadat ellene, míg megsemmisíted őket.
19. vers
Miért nem hallgattál az Örökkévaló hangjára, hanem lecsaptál a zsákmányra és helytelenül cselekedtél Isten szeme előtt.
20. vers
És válaszolt Saul Sámuelnek: Én hallgattam az Örökkévaló hangjára és mentem az úton, amelyre az Örökkévaló küldött és elhoztam Agagot, Amálék királyát, és Amálékot elpusztítottam.
21. vers
De a nép vett a zsákmányból juhot és szarvasmarhát, az elpusztításra szánt tilalmas dolgok javát, hogy áldozatot mutasson be Örökkévaló Istenednek Gilgálban.
22. vers
És szólt Sámuel: Vajjon lehet-e olyan kedves Isten előtt az égő- és vágóáldozat, mint az Örökkévaló szavának meghallgatása? Íme, az engedelmesség jobb az áldozatnál és a meghallgatás többet ér, mint az áldozati kosok hája,
23. vers
mert az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne (és az ellenszegülés olyan, mint a teráfim imádása). Mivelhogy te Isten szavát megvetetted, ő is megvet téged, hogy ne légy király.
24. vers
És szólt Saul Sámuelhez: Vétkeztem, hogy megszegtem az Örökkévaló parancsát és a te szavadat, mert féltem a néptől és hallgattam hangjukra,
25. vers
azért bocsásd meg bűnömet és térj vissza velem, hogy leboruljak az Örökkévaló előtt.
26. vers
És felelt Sámuel Saulnak: Nem térek vissza veled, megvetetted az Örökkévaló szavát és megvetett téged az Örökkévaló, hogy ne légy többé király Izráel fölött.
27. vers
És elfordult Sámuel, hogy távozzék és Saul megragadta a köntöse szárnyát és az elszakadt.
28. vers
És szólt hozzá Sámuel: Letépte rólad az Örökkévaló Izráel királyságát e napon és társadnak adja majd, aki jobb náladnál.
29. vers
És Izráelnek dicsőséges Istene nem áltat és nem változtatja meg végzését, mert nem halandó, hogy megbánja elhatározását.
30. vers
Erre szólt Saul: Vétkeztem, de mégis add meg most nekem a tiszteletet népem vénei előtt és térj vissza velem, hogy leborulhassak Örökkévaló Istened előtt.
31. vers
És Sámuel visszatért Saul nyomába és Saul leborult az Örökkévaló előtt.
32. vers
És szólt Sámuel: Léptessétek elém Agagot, Amálek királyát! És Agag eléje ment vidám hangulatban és mondta Agag: Valóban már eltűnt a halál keserűsége.
33. vers
És szólott hozzá Sámuel: Amint asszonyokat gyermekeiktől megfosztott kardod, úgy legyen az asszonyok között gyermekétől megfosztva anyád. És kettéhasította Sámuel Agagot Isten színe előtt Gilgálban.
34. vers
És eltávozott Sámuel Rámába, Saul pedig hazament házába Gibeát Saulba.
Könyvek
