Numeri
capítulo 14
verso 1
Erre az egész község fölemelte és hallatta hangját és sírt a nép azon éjjel.
verso 2
És zúgolódtak Mózes és Áron ellen Izráel fiai mind és az egész község szólt hozzájuk: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom országában! Vagy bárcsak meghaltunk volna ebben a sivatagban!
verso 3
Minek is visz bennünket az Örökkévaló abba az országba, hogy elessünk kard által, feleségeink és gyermekeink martalékká legyenek; nem jobb volna-e nekünk visszatérni Egyiptomba?
verso 4
És mondták egyik a másikának: Válasszunk vezért és térjünk vissza Egyiptomba.
verso 5
És Mózes és Áron arcukra borultak Izráel fiai községének egész gyülekezete előtt.
verso 6
És Józsua, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, azok közül, akik kikémlelték az országot, megszaggatták ruháikat,
verso 7
és szóltak Izráel fiainak egész községéhez, mondván: Az ország, amelyen végigmentünk, hogy kikémleljük, igen nagyon jó ország.
verso 8
Ha kedvel bennünket az Örökkévaló, elvisz bennünket ebbe az országba és nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó országot.
verso 9
Csak az Örökkévaló ellen föl ne lázadjatok és ne féljetek az ország népétől, mert a mi kenyerünk lesznek ők; árnyékuk eltávozott tőlük és az Örökkévaló velünk van, ne féljetek tőlük!
verso 10
De az egész község mondta, hogy megkövezi őket kövekkel. És megjelent az Örökkévaló dicsősége a találkozás sátrában Izráel összes fiainak.
verso 11
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Meddig gyaláz még engem ez a nép és meddig nem hisznek bennem mindazon jelek mellett, amelyeket köztük műveltem?
verso 12
Megverem dögvésszel és megsemmisítem őket és majd téged teszlek nagyobb és hatalmasabb nemzetté, mint ő.
verso 13
És Mózes mondta az Örökkévalónak: De meghallják az egyiptomiak, akik közül fölhoztad hatalmaddal ezt a népet,
verso 14
és elmondják ez ország lakóinak: Hallották, hogy Te, az Örökkévaló e nép között vagy, aki színről-színre megjelent, Te, az Örökkévaló, és felhőd áll fölöttük és felhőoszlopban jársz előttük nappal és tűzoszlopban éjjel.
verso 15
Ha megölnéd ezt a népet, mint egy embert, akkor szólnának a nemzetek, amelyek hallották híredet, mondván:
verso 16
Mivel nem bírta az Örökkévaló elvinni ezt a népet az országba, amelyet esküvel ígért nekik, lemészárolta őket a sivatagban.
verso 17
És most, hadd bizonyuljon nagynak az Úr hatalma, amint szóltál, mondván:
verso 18
az Örökkévaló türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben, megbocsátja a bűnt, az elpártolást; de teljes fölmentést nem ad; megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen is.
verso 19
Bocsásd meg, kérlek, e nép bűnét szereteted nagysága szerint és amint megbocsátottál e népnek Egyiptomtól egész mostanig.
verso 20
És szólt az Örökkévaló: Megbocsátok a te szavad szerint.
verso 21
Azonban, ahogy élek és ahogy tele van az Örökkévaló dicsőségével az egész föld,
verso 22
bizony, mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket műveltem Egyiptomban és a sivatagban és mégis megkísértettek engem immár tízszer és nem hallgattak szavamra,
verso 23
azok nem fogják látni az országot, amelyet esküvel ígértem őseiknek. És nem fogják látni mind, akik engem káromoltak.
verso 24
De szolgám, Káléb, mivel más szellem vezette és teljesen követett engem, őt elviszem az országba, ahová elment és az ő magzatja birni fogja azt.
verso 25
Az amáléki és a kanaáni a völgyben lakik: azért holnap forduljatok meg és vonuljatok a sivatagba, a Sástenger felé.
verso 26
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván:
verso 27
Meddig [engedjem meg] e gonosz községnek, hogy ellenem zúgolódjanak? Hallottam Izráel fiainak zúgolódását, mellyel ellenem zúgolódnak.
verso 28
Mond meg nekik: Ahogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, amint szóltatok fülem előtt, akképpen cselekszem veletek.
verso 29
Ebben a sivatagban esnek el holttesteitek;és összes megszámláltjaitok teljes számban, húsz évestől fölfelé, akik zúgolódtak ellenem,
verso 30
bizony, ti nem fogtok bemenni az országba, amelyről fölemeltem kezemet, hogy titeket abba elhelyezzelek; kivéve Káléb, Jefunne fia és Józsua, Nún fia.
verso 31
De gyermekeitek, akikről azt mondjátok, hogy martalékká lesznek, azokat beviszem és ők megismerik az országot, melyet ti megvetettetek.
verso 32
De a ti holttesteitek elhullanak ebben a sivatagban.
verso 33
És gyermekeitek vándorok lesznek a sivatagban negyven évig és viselik hűtlenségteket, míg holttesteitek el nem enyésznek a sivatagban.
verso 34
A napok száma szerint, amíg kikémleltétek az országot, negyven nap, minden napért egy év, viselitek majd bűneiteket negyven évig, hogy érezzétek az én elfordulásomat.
verso 35
Én, az Örökkévaló beszéltem; bizony ezt cselekszem az egész gonosz községgel, akik összegyülekeztek ellenem; ebben a sivatagban legyen a végük és ott haljanak meg.
verso 36
És azok a férfiak, akiket elküldött Mózes, hogy kikémleljék az országot és akik visszatérvén, zúgolódásra bírták ellene az egész községet, rossz hírt terjesztve az országról,
verso 37
azok a férfiak, akik az ország rossz hírét terjesztették, meghaltak a csapás alatt az Örökkévaló színe előtt.
verso 38
De Józsua, Nún fia és Káléb, Jefunne fia életben maradtak a férfiak közül, akik elmentek, hogy kikémleljék az országot.
verso 39
És elmondta Mózes e szavakat Izráel minden fiának és gyászolt a nép nagyon.
verso 40
És fölkeltek kora reggel és fölmentek a hegy tetejére, mondván: Itt vagyunk, fölmegyünk arra a helyre, melyet az Örökkévaló mondott, mert vétkeztünk.
verso 41
És mondta Mózes: Miért akarjátok megszegni az Örökkévaló parancsát? Hisz az nem sikerülhet.
verso 42
Ne menjetek föl, mert nincs az Örökkévaló köztetek, nehogy vereséget szenvedjetek ellenségeitek előtt.
verso 43
Mert az amáléki és a kanaáni vannak előttetek és ti elestek kard által, mert elfordultatok az Örökkévalótól; nem is lesz az Örökkévaló veletek.
verso 44
De ők makacskodtak, hogy fölmennek a hegy tetejére; de az Örökkévaló szövetségének ládája és Mózes nem mozdultak a táborból.
verso 45
És leszállt az amáléki és a kanaáni, akik azon a hegyen laktak, és megverték és megtörték őket Hormáig.
Libros
