Numeri
capítulo 21
verso 1
És meghallotta a kanaáni, Arád királya, aki a déli vidéken lakott, hogy eljött Izráel Atárim útján, és harcolt Izráellel és foglyokat ejtett közülük.
verso 2
És Izráel fogadalmat tett az Örökkévalónak és mondta: Ha majd kezembe adod ezt a népet, teljesen elpusztítom városaikat.
verso 3
És hallgatott az Örökkévaló Izráel szavára és kezébe adta a kanaánit; és teljesen elpusztították őket és városaikat; és így nevezték el a helyet: Hormá.
verso 4
És tovább vonultak Hór hegyétől a Sástenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát; és a nép lelke nagyon elcsüggedt az úton.
verso 5
És beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Minek hoztatok föl bennünket Egyiptomból, hogy meghaljunk a sivatagban? Mert nincs kenyér és nincs itt víz és lelkünk megundorodott ettől a hitvány kenyértől.
verso 6
És az Örökkévaló tüzes kígyókat bocsátott a nép közé és ezek megmarták a népet; és sok nép elhalt Izráelből.
verso 7
És jött a nép Mózeshez és mondták: Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened beszéltünk; imádkozzál az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el tőlünk a kígyókat. És Mózes imádkozott a népért.
verso 8
És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Készíts egy tüzes kigyót és tedd póznára; és lészen, hogy mindenki, akit megmartak, ha megnézi, életben marad.
verso 9
És Mózes készített egy rézkígyót és rátette a póznára; és történt, hogyha egy kígyó megmart valakit és ez rátekintett a rézkígyóra, életben maradt.
verso 10
És Izráel fiai tovább vonultak és táboroztak Óbótban.
verso 11
És tovább vonultak Óbótból és táboroztak az Abárimbeli Ijjimben, a sivatagban, amely Móáb előtt van napkelet felől.
verso 12
Onnan tovább vonultak és táboroztak Zered völgyében.
verso 13
Onnan tovább vonultak és táboroztak Arnónon túl, amely a sivatagban van, amely kijön az Emóri határából; mert Arnón Móáb határa, Móáb és az Emóri között.
verso 14
Azért mondatik az Örökkévaló harcainak könyvében: Váhébet Szufában és a völgyeket, az Arnónt;
verso 15
és a völgyek lejtőjét, amely lejtősödik Ár helye felé és támaszkodik Móáb határához.
verso 16
Onnan tovább vonultak Beerhez. Ez az a kút, amelyről szólt az Örökkévaló Mózesnek: Gyüjtsd össze a népet, hadd adjak nekik vizet.
verso 17
Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Buzogj fel kút, énekeljetek neki!
verso 18
A kút, amelyet a fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak kormánypálcával és botjaikkal! A sivatagból tovább vonultak Mattánába,
verso 19
és Mattánából Nahaliélbe, Nahaliélból Bámótba,
verso 20
és Bámótból a völgybe, amely Móáb földjén van a Piszga csúcsánál és letekint a sivatag felé.
verso 21
És követeket küldött Izráel Szihónhoz, az Emóri királyához, mondván:
verso 22
Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le a mezőre, és a szőlőre, nem isszuk a kutak vizét, a királyúton megyünk, amíg átvonulunk határodon.
verso 23
Szihón nem engedte Izráelt átvonulni határán, hanem összegyüjtötte Szihón egész népét és kiment Izráel ellen a sivatagba és elérkezett Jahácba és harcolt Izráellel.
verso 24
És Izráel megverte őt a kard élével és elfoglalta országát az Arnóntól a Jabbókig, egészen Ammón fiaiig, mert erős volt Ammón fiainak határa.
verso 25
És Izráel elvette mind e városokat és Izráel lakott az Emóri összes városaiban, Hesbónban és mind a hozzátartozó városokban.
verso 26
Mert Hesbón Szihónnak, az Emóri királyának városa volt, aki Móáb előbbi királyával harcolt és elvette tőle egész országát az Arnónig.
verso 27
Azért mondják a költők: Jöjjetek Hesbónba, építsétek fel és szilárdítsátok meg Szihón városát.
verso 28
Mert tűz ment ki Hesbónból, láng Szihón városából; megemésztette Ár-Móábot, az Arnón magaslatainak urait.
verso 29
Jaj neked Móáb! elpusztultál Kemós népe. Odaadta fiait mint menekülőket és leányait fogságba Emóri királyának, Szihónnak.
verso 30
Ledöntöttük őket, elveszett Hesbón Dibónig, elpusztítottuk Nófahig, amely Médebáig ér.
verso 31
Így Izráel az Emóri országában lakott.
verso 32
És Mózes küldött, hogy kémleljék ki Jáezért és elfoglalták városaikat és elűzték az Emórit, aki ott volt.
verso 33
És megfordultak és fölmentek Básán felé; és kiment eléjük Óg, Básán királya, ő és egész népe, harcra Edreibe.
verso 34
És az Örökkévaló mondta Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét és országát és úgy tégy vele, amint tettél Szihónnal, az Emóri királyával, aki Hesbónban lakott.
verso 35
És megverték őt és fiait és egész népét, úgy, hogy nem hagytak számukra maradékot és elfoglalták országát.
Libros
