Szent Márknak evangéliuma
capítulo 2
verso 1
ismét egynéhány nap elmúlván, bemene Kafarnaumba. és meghallák, hogy az házba volna,
verso 2
és legottan nagy sokan gyűlének őhozzá, úgyannyra, hogy sem az házba, sem az helyekre, melyek volnának az ház körül, nem férnének el. és szólja vala nekik Istennek beszédét.
verso 3
és jövének őhozzája, kik hoznak vala egy köszvényest, kit négyen emelnek vala.
verso 4
melyek mikoron az seregtől nem mehetnének közel hozzá, az háznak héjazatát levonák, ahol vala, és az padlást meglukasztván kötélen bocsáták le az nyoszolyát, kibe az köszvényes fekszik vala.
verso 5
mikoron kedig Jézus látta volna azoknak hitit, mondá az köszvényesnek: fiam, megbocsáttatnak neked az te bűneid.
verso 6
valának kedig ott nékik az írástudók közül, ülvén és gondolván az ő szívükbe:
verso 7
mire szól ez itt ígyen káromlásokat? kicsoda, aki bűnöket megbocsáthat, ha nem csak Isten?
verso 8
és legottan, hogy megismerte volna Jézus az ő lelkével, hogy ilyen módon gondolnának magukba, mondá nekik:
verso 9
mire gondoljátok ezeket a ti szívetekbe? melyiket könnyebb mondani az köszvényesnek, megbocsátatnak neked az te bűneid, avagy azt, kelj fel, vedd fel nyoszolyádat, és járj?
verso 10
hogy kediglen tudjátok embernek fiának lenni ez földön hatalmát bűnöknek bocsátására, mondá az köszvényesnek:
verso 11
neked azt mondom, hogy kelj fel, vedd fel nyoszolyádat, és menj el házadhoz!
verso 12
és legottan felkele, és felvevé nyoszolyáját, és kimene mindeneknek láttára. úgyannyira, hogy elálmélkodnának mindnyájan, és dicsérnék az Istent, mondván: soha nem láttuk ígyen.
verso 13
ismét kimene az tenger mellé, hova mind az egész sereg utána megyen vala, és tanítja vala őket.
verso 14
mikoron kedig ott előmenne Jézus, látá Lévit, Alfeus fiát, hogy az vámon ülne, és mondá neki: kövess engemet! amaz felkelvén követé őtet.
verso 15
és lőn, hogy mikoron annak házába letelepednének, sok bűnösök és nyilvánvaló bűnösök is telepednek vala le Jézussal és az ő tanítványival, mert sokan valának, kik őtet követték vala.
verso 16
és mikoron az írástudók és az farizeusok látták volna, hogy az bűnösökkel és az nyilvánvaló bűnösökkel ennék, mondának az ő tanítványinak: mi dolog ez, hogy az nyilvánvaló bűnösökkel és az egyéb bűnösökkel eszik és iszik?
verso 17
ezt hallván Jézus mondá nekik: akinek jó egészsége vagyon, nem szükség annak orvos, hanem annak, ki beteg. mert nem jöttem, hogy hívjam az igazakat, hanem hogy az bűnösöket, penitenciára.
verso 18
és Jánosnak tanítványi és az farizeusoké böjtölnek vala. és jövének Jézushoz, és mondának neki: miért, hogy Jánosnak tanítványi és az farizeusoké böjtölnek, és az ti tanítványid kedig nem böjtölnek?
verso 19
és mondá nekik Jézus: nemde böjtölhetnek-e a menyegző ágynak fiai, melybe az vőlegény velük vagyon? míg az vőlegény velük vagyon, nem böjtölhetnek.
verso 20
demaga lesznek oly napok, mikoron elvetetik tőlük az vőlegény. és akkoron az napokba böjtölnek.
verso 21
és senki nem varr kemény posztófoltot az ó ruhába, mert az új folt elválik tőle, és annakutána nagyobb szakadás leszen rajta.
verso 22
és senki nem bocsátja az új bort ó tömlőben, mert elhasítaná az tömlőt, és mind az bor kiöntetnék, és mind az tömlő elveszne, de az új bort új tömlőbe kell bocsátani.
verso 23
és történék, hogy Jézus szombat napokon általmenne valami veteményeken. és kezdék az ő tanítványi az útfélen az búzafejeket szaggatni,
verso 24
és az farizeusok mondanak vala neki. íme, mire művelik ezt az te tanítványid, kit nem illik nekik művelniük szombatokon?
verso 25
és ő mondá nekik: soha nem olvastátok-e, mit művelt Dávid, mikoron szüksége volna rá, és ő is éheznék, és mind, akik vele valának?
verso 26
miképpen ment be ( mikoron Abjatár volna papi fejedelem), az Istennek házába, és az oltárra való kenyereket megette, melyeket nem illik vala neki megenni, hanem csak az papoknak? és még azoknak is ada benne, kik vele valának.
verso 27
és mond vala nekik: az szombat emberért szerzetett, nem az ember a szombatért.
verso 28
azért embernek fia ura még az szombatnak is.
Libros
