Szent Márknak evangéliuma
capítulo 13
verso 1
és mikoron kimenne a templomból, mondá neki egy az ő tanítványi közül: Mester, lássad, ihon minemű kövek és minemű rakások!
verso 2
és Jézus, felelvén, mondá neki: látod-e ez nagy rakásokat? kő kövön nem marad, ki meg nem töretnék.
verso 3
és mikoron ülne az Olaj-hegyen, a templomnak ellenébe, kérdék őtet titkon Péter és Jakab és János és András:
verso 4
mondd meg nekünk, mikoron lesznek ezek? és mi jele, mikoron ezeknek el kell végezni?
verso 5
de Jézus, megfelelvén nekik, kezdé mondani: lássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket!
verso 6
mert sokan jőnek én nevembe, mondván, én vagyok a Krisztus, és sokakat csalnak meg.
verso 7
de mikoron hallandotok hadakat és hadakról való híreket, meg ne háborodjatok, mert meg kell lenni, de nem mindjárást leszen vége.
verso 8
mert egy nép más nép ellen feltámad, és ország ország ellen, és lesznek földindulások gyakori helyeken, és lesznek éhségek és háborúságok. a bánatoknak elei ezek.
verso 9
de ti megőrizzétek magatokat! mert elárulanak titeket az ő tanácsukba és zsinagógájukba, megverettettek, és vitettek fejedelmek és királyok alá, énérettem, azoknak bizonyságára.
verso 10
de annakelőtte szükség, hogy minden népeknél prdikálják az evangéliumot.
verso 11
és mikoron elárulnak, és elvisznek titeket, ne gondolkodjatok azelőtt rajta, mit mondjatok, se gondot ne viseljetek rá, de valami az órába adatik nektek, azt szóljátok. mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.
verso 12
elárulja kedig atyafiú atyafiát halálra, és az atya a fiát, és a fiak feltámadnak szüleik ellen, és megölik őket.
verso 13
és mindeneknél gyűlöségbe lesztek az én nevemért. de aki véghez viszi dolgát, az üdvözül.
verso 14
továbbá mikoron látjátok a pusztaságnak utálatosságát, kiről szólt Dániel próféta, hogy áll ott, hol nem kellene, aki olvassa, értse. akkoron kik zsidóságba lesznek, fussanak a hegyekre.
verso 15
aki kedig a ház fejin leend, le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy valamit kihozzon az ő házából.
verso 16
és az, aki a mezőn vagyon, ne térjen azokért, kiket hátul hagyott, hogy felvenné palástját.
verso 17
de jaj a nehézkeseknek és a szoptatóknak az napokba.
verso 18
de imádkozzatok, hogy az ti futásotok ne legyen télbe,
verso 19
mert a napok oly háborúságos lesznek, melyek nem voltanak állatoknak kezdetétől fogva, melyeket teremtett Isten mindez ideig, sem lesznek is.
verso 20
és ha az Úr meg nem rövidítette volna a napokat, semmiképpen nem üdvözülne mind az egész test. de az választottakért, kiket választott, megrövidíti a napokat.
verso 21
és akkoron ha ki mondandja nektek: ihol vagyon a Krisztus, ahol vagyon, ne higgyetek.
verso 22
mert sok hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jegyeket tesznek, és csodákat, hogy megcsalnák ( ha lehetne) még az választottakat is.
verso 23
ti kedig eltávoztassátok, ím mindeneket megmondtam nektek azelőtt.
verso 24
továbbá az napokban, a gyötrelemnek utána, a nap meghomályosul, és a hold nem adja az ő fényét,
verso 25
az égnek csillagi leesnek, és az jószágok, kik az egekbe vannak, megzendülnek.
verso 26
és akkoron meglátják embernek fiát jőni a ködökbe, nagy hatalommal és dicsőséggel.
verso 27
akkoron elbocsátja az ő angyalit, és égibe gyűjti az ő választottit a négy szelek felől, a földnek mélységétől fogva mind az égnek magasságáig.
verso 28
a fügefáról vegyetek hasonlatosságot, kinek mikoron az ő ága immár gyenge, és leveleket teremtett, tudjátok, hogy közel vagyon a nyár.
verso 29
azonképpen ti is, mikoron látjátok ezeket meglenni, tudjátok, hogy közel vagyon, az ajtó előtt.
verso 30
bizony mondom nektek, el nem múlik ez nemzetség, mígnem ezek mind meglesznek.
verso 31
az menny és a föld elmúlnak, de az én beszédim el nem múlnak.
verso 32
továbbá az napot és az időt senki nem tudja, még az angyalok is, kik mennyországba vannak, még az Fiú is, hanem csak az Atya ő maga.
verso 33
lássátok, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikoron leszen az idő.
verso 34
miképpen az ember, ki messze ment, elhagyta házát, szolgáira bízta, és mindegyiknek meghagyta, mit műveljen, és az ajtótartónak parancsolt, hogy vigyázzon.
verso 35
vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikoron az Úr hazajő, este avagy éjfélkoron avagy tyúkszókor vagy reggel.
verso 36
talán hirtelen jött meg, és talál titeket, hogy alusztok.
verso 37
továbbá, amit nektek mondok, mindeneknek mondom, hogy vigyázzatok!
Libros
