Szent Márknak evangéliuma
capítulo 12
verso 1
akkoron kezde nekik példa szerint szólni: egy ember szőlőt palántála, és körülvevé sövénnyel, vermet ása benne, tornyot is építe, és helyhezteté azt műveseknek, és ő maga messze mene.
verso 2
és mikoron alkalmas volna, elbocsátá szolgáit a művesekhez, hogy venne a szőlőnek gyümölcséből.
verso 3
de amazok megkapák azt, és megverék, és üresen bocsáták.
verso 4
ismét bocsátá őhozzájuk más szolgáját, azt is kővel meghajigálván, feje törve, és bosszúval illetve bocsáták vissza,
verso 5
ismét másikat bocsáta, és azt megölék, és sokakat egyebeket, kik közül némelyeket megverének, és nékiket megölének.
verso 6
de mikoron volna még egy szerelmes fia, utólszor azt bocsátá hozzájuk, mondván: tisztelvén félik ez én fiamat.
verso 7
de a művesek mondanak vala őköztük: ihol az örökös, jer, öljük meg őtet, és mienk leszen az örökség.
verso 8
és őtet lekapván, megölék, és az szőlő kívül veték.
verso 9
mit teszen azért a szőlőnek ura? eljő, és elveszti a műveseket, és az szőlőt egyebeknek adja.
verso 10
avagy még emez írást sem olvastátok-e? a követ, kit nem jónak ítéltek azok, kik raknak vala, a szegleten fő helyre tétetett.
verso 11
Istentől vagyon ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
verso 12
és azon valának, hogy megfognák őtet, de félnek vala a seregtől, mert tudják vala, hogy ő ellenük mondta volna az példát. és őtet elhagyván onnat elmenének.
verso 13
és bocsátanak őhozzá nékiket a farizeusok közül, és Heródes szolgái közül, hogy őtet megfognák beszédébe.
verso 14
amazok kedig, mikoron eljöttenek volna, mondának neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és senkivel nem gondolsz, mert embereknek személyét nem nézed, de Istennek útjára igazsággal tanítasz. kell-e császárnak adót adnunk avagy nem? adjunk-e, vagy ne adjunk?
verso 15
Jézus kedig, tudván az ő palástolásukat, mondá nekik: mit kísérgettek engemet? hozzátok elő a pénzt, hadd lássam!
verso 16
amazok előhozák, és mondá nekik: kié ez kép, és az körül való írás? amazok mondának neki: császáré.
verso 17
felele Jézus, mondá nekik: adjátok meg, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek. és elcsodálkozának őrajta.
verso 18
és jövének őhozzája az szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincsen a feltámadás, és kérdék őtet, mondván:
verso 19
Mester, Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek atyafia meghal, és felesége marad, de gyermeke nem, tehát az ő atyafia vegye azt, és magot támaszzon atyafiának.
verso 20
valának hét atyafiak, és az első megnőzék, és mikoron meghala, nem hagya magot.
verso 21
a másik is elvevé azt, meghala, az sem hagya magot, a harmadik azonképpen,
verso 22
és mind heten vevék őtet, de nem hagyának magot. mindeniknek utána meghala az asszony is.
verso 23
azért a feltámadás idején, mikoron feltámadnak, melyik felesége leszen az? mert mind a hét felesége volt.
verso 24
felele Jézus, és mondá nekik: avagy nem azért tévelyegtek-e, hogy nem tudjátok az írást, sem az Istennek jóságát?
verso 25
mert mikoron halottaiból feltámadnak, sem meg nem nőznek, sem férjnek nem adnak valakit, de lesznek, miképpen Istennek angyali, kik mennyországba vannak.
verso 26
továbbá a halottakról, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, mi módon a csipkebokorból szólt neki Isten, mondván? én vagyok amaz Ábrahámnak Istene, Izsáknak és Jákobnak Istene.
verso 27
az Isten nem holtak Istene, hanem az élőknek. azért ti igen tévelyegtek.
verso 28
és mikoron egy az írástudók közül odajárult volna, és hallotta volna, hogy ott vetekednének, és látná, hogy jó módon felelt volna meg nekik, kérdé őtet: micsoda legnagyobb a parancsalatok között?
verso 29
Jézus felele neki: a parancsolatok közül legnagyobb az: hallgasd meg, Izrael, a mi Urunk, Istenünk egy Úr.
verso 30
és szeressed az te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erőidből. ez az első parancsolat.
verso 31
és az másik hasonlatos ehhez: szeressed felebarádotat, mint tennen magadat, nagyobb ezeknél parancsolat nincsen.
verso 32
és mondá neki az írástudó: jól vagyon, Mester, igazan mondád, hogy egy az Isten, és nincsen más őtőlénél.
verso 33
és hogy azt teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből és teljes erőből, és felebarátunkat, mint mi magunkat, szeretni nagyobb legyen, hogynemmint akármennyi égetett és egyéb áldozat.
verso 34
de mikoron látta volna Jézus, hogy bátran felelt volna, mondá neki: nem messze vagy az Istennek országától. és ezeknek utána senki nem meri vala őtet kérdeni.
verso 35
és Jézus felelvén mond vala, tanítván a templomba: miképpen modják az írástudók, hogy Krisztus Dávid fia?
verso 36
lám, Dávid, Szentlélekkel megtelt, azt mondta: mondá Uram az én Uramnak, ülj jobbomra nekem, míglen vetem az te ellenségidet zsámolyszéknek lábad alá.
verso 37
azért Dávid őtet Urának hívja, honnét ő fia tehát? és a sereg közül sok örömest hallja vala őtet.
verso 38
és mond vala nekik: az ő tudományába, megőrizzétek magatokat az írástudóktól, kik hoszzú ruhába kívánnak járni, és szeretnek köszöneteket kívül,
verso 39
és az gyűlésbe első székeket, a lakodalomba első helyeket,
verso 40
kik megemésztik az özvegyeknek házaik, és szín alatt hosszú imádságokat tesznek. ezek nagyobban kárhoznak.
verso 41
és mikoron ülne Jézus a persely ellenébe, nézi vala, mi módon az sereg oda bebocsátják vala pénzüket. és sok gazdagok sokakat vetnek vala bele.
verso 42
és eljöve egy néminemű özvegyasszony, szegény, az is vete bele két kicsiny pénzecskéket, mely egy fillér.
verso 43
és odahívván az ő tanítványit, mondá nekik: bizony mondom nektek, hogy ez szegény özvegyasszony többet vete, hogynem mindazok, akik pénzt hányának oda.
verso 44
mert mindnyájan, ami felette vala, abból vetének, de ez az ő szegénységéből ami vala, mind odaveté, minden marháját.
Libros
