Szent Márknak evangéliuma
capítulo 3
verso 1
és bemene Jézus az zsinagógába, holott vala egy ember, kinek keze megaszott vala.
verso 2
és rá őriznek vala, hogyha szombatokon megvigasztaná őtet, hogy megfeddhetnék érte.
verso 3
és mondá az megaszott kezű embernek: kelj fel, jöjj elő!
verso 4
és mondá nekik: melyiket alkalmasabb művelni szombatokon: jót tenni-e avagy gonoszt tenni? megtartatni-e valakinek életit avagy megölni? amazok kedig veszteg hallgatnak vala.
verso 5
és mikoron elnézte volna őket haragos szemmel, bánkódván az ő vak szívükön, mondá az embernek: nyújtsd ki kezedet! amaz kinyújtá. és olyan ép lőn, mint az másik.
verso 6
az farizeusok, onnét kimenvén, mindjárást tanácsot kezdének tartani Heródes szolgáival őellene, mi módon őtet elveszthetnék.
verso 7
Jézus kedig az ő tanítványival elmene a tenger mellé. és számtalan sokaság követé őtet. Galileából, zsidóságból,
verso 8
Jeruzsálemből, Idumeából, és kik lakoznak Jordán vizén túl, és Tírusz és Szidón táján, embereknek sokasága, melyek mikoron hallották volna, minemű csodákat művel vala, hozzá jövének.
verso 9
és hagyá az ő tanítványinak, hogy egy hajócskát szerzenének neki, a seregért, hogy meg ne szorítanák őtet,
verso 10
mert sokakat vigasztott vala meg, és rá rohannak vala, hogy csak illetné őket, akiknek valami nyavalyájuk vala.
verso 11
és az förtelmes lelkek is, mikoron látták volna őtet, leborulnak vala előtte, és üvöltnek vala, mondván: te vagy az Istennek fia!
verso 12
kiket igen megfenyít vala, hogy őtet meg ne jelentenék.
verso 13
és felmene az hegyre, és hívá hozzá, akiket ő akara, és hozzá jövének.
verso 14
és szerzé, hogy az tizenkettő vele lenne, hogy elbocsátaná őket prédikálni.
verso 15
és hogy hatalmuk lenne vigasztani betegségeket, és ördögöket űzni.
verso 17
Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, az ő atyafiát nevezé Boanergesznek, azaz mennydörgőnek fiainak.
verso 18
és Andrást és Fülöpöt és Bertalant és Mátét és Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, és Tádét és Simon kánait
verso 19
és Júdás iskariótit, ki őtet elárulá.
verso 20
és házba jövének, holott ismét hozzá gyűle az sereg, úgyannyira, hogy kenyeret sem ehetnének,
verso 21
és mikoron meghallották volna azok, kik őhozzá valók valának, kimenének, hogy kezüket rávetnék, mert azt mondják vala, hogy megszélhűlt.
verso 22
és az írástudók, kik Jeruzsálemből alájöttek vala, azt hintik vala, Beelzebul vagyon nála, és a főördöggel űz ördögöt.
verso 23
és őket hozzá hívván, példa szerint mond vala nekik: miképpen űzhet ördög ördögöt, mert ha valamely ország megoszol ő maga ellen, az az ország nem állandó.
verso 25
és ha valamely ház ő maga ellen megoszol, az az ház nem állandó.
verso 26
és hogyha az ördög is ő maga ellen feltámad, és megoszolt, nem állandó, hanem vége vagyon.
verso 27
nem veheti valaki el valamely erősnek edényit, ha bemegyen házába, hanem ha először megkötözi az erőset, és azután dúlja fel házát.
verso 28
bizony mondom nektek, minden bűnök és átkok megbocsáttatnak embereknek fiainak, valamineműek elátkozandanak.
verso 29
de valaki átkot mond Szentlélek ellen, nincsen bocsánata mindörökké, de köteles az örök ítéletre.
verso 30
mert azt mondják vala, hogy förtelmes lélek vagyon nála.
verso 31
és oda jövének az ő anyja és atyafiai, melyek mikoron kívül állanának, küldének őhozzája, ki őtet kihívná.
verso 32
az sereg kedig körüle ül vala. mondának neki: íme, az te anyád és atyádfiai keresnek tégedet.
verso 33
és felele nekik, mondván: kicsoda az én anyám, kicsoda az én atyámfiai?
verso 34
és mikoron ott a környékbe elnézte volna az ő tanítványit, mondá: ihol az én anyám, ihol az én atyámfiai.
verso 35
mert valaki Istennek akaratát teszi, az az én atyámfia, az én húgom és az én anyám.
Libros
