capitolul 25
akkoron hasonlatos leszen a mennyeknek országa tíz szűzekhez, kik vevék az ő lámpásukat, eleibe menének a vőlegénynek és a menyasszonynak.
öt kedig őközülük bolond vala, és az öte bölcs.
de az öt bolondok vevén az ő lámpásukat nem vőnek olajat velük.
az bölcsek kedig olajat vőnek az ő edényükbe az lámpásokkal egyetembe.
de a vőlegény késedelmet tévén elszunnyadának mind, és elalvának.
éjfélkor kedig szózat lőn: íme eljő a vőlegény, keljetek elébe.
tehat felkelének mind az szűzek, és felkészíték az ő lámpásukat,
de a bolondok mondanak az bölcseknek: adjatok nekünk az ti olajotokba, mert a mi lámpásaink megalusznak,
felelének a bölcsek, mondanak: netalán nem fog elég lenni nekünk és nektek, inkább menjetek azokhoz, kik árulják, és vegyetek magatoknak.
mikoron kedig amazok elmentenek volna, eljöve a vőlegény, és akik készen valának, bemenének vele az menyegzőbe. és betéteték az ajtó,
utólszor eljövének a több szüzek is, és mondanak: uram, uram, nyisd meg minekünk,
de az felele nekik, és mondá: bizony mondom dom tinektek, nem tudlak titeket.
vigyázzatok azért, mert nem tudjátok az napot, sem az órát, melyben Embernek Fia eljő.
mert miképpen az ember, ki messze ment volt, előhívá az ő szolgáit, és jószágát nekik adá,
egyiknek ada öt girát, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, kinek mind az ő mivolta szerint. és mindjárást elindula.
de elmene, akinek öt girát adott vala, kereskedék vele, és nyere más öt girát.
azon mondom, aki kettőt vett vala, nyere ő is más kettőt.
aki kedig egyet vett vala, elmenvén elásá a földben, és elrejté az ő urának pénzét.
annak utána sok idővel megjöve az szolgáknak uruk, és kezde velük számot vetni.
és előjöve, aki az öt girát vette vala, előhoza más öt girát, és monda: uram, őt girát adál énnekem, íme más őt girát nyertem rajta.
monda neki az ő ura: örülj, én jó, hű szolgám, mert kevesen hű voltál, sokakra bízlak tégedet. menj be az te uradnak örömébe!
előjárula, aki az két girát vette vala is, és mondá: uram, két girát adál énnekem. íme más két girát nyertem rajta.
monda neki az ő ura, örülj, jó hű szolgám, mert kevesen hű voltál, sokakra bízlak tégedet, menj be az te uradnak örömébe!
előjárula az is, aki az egy girát vette vala, és mondá: uram, tudom vala, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, hol nem vetettél, és hogy ott is gyűjtesz, hol nem hintettél,
én féltembe elmenék, elrejtém az te girádat az földben, ihon vagyon, ami tiéd.
felele az ő ura, és mondá neki: gonosz és rest szolga, ha tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és ott gyűjték, hol nem hintettem,
az okáért az én pénzemet ki kell volt adnod nyereségre, hogy mikoron én megjönnék, azt uzsorával venném fel.
azért vegyétek el tőle az girát, és adjátok annak, kinel az tíz gira vagyon.
mert mindennek, akinél vagyon, adatik annak, és bővelkedik, akinek kedig nincsen, még ami nála vagyon is, elveszik tőle,
és az használatlan szolgát vessétek az külső sötétségre, ott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása.
mikoron kedig eljő Embernek Fia az ő dicsőségbe, és mind az ő angyalai vele. akkoron ül az ő dicsőségének székébe,
és eleibe gyűjtetnek minden népek, és elválasztja őket egymástól, miképpen megválasztja a pásztor a juhokat az gödölyéktől,
és állatja az juhokat az ő jobbjára, és az gödölyéket bal felől.
akkoron a király mond azoknak, kik neki jobbja felől lesznek: jövétek el, én Atyámnak áldottai, bírjátok az országot, csináltat nektek világ eredetétől fogva.
mert éhezém, és ennem adátok nekem, szomjúhozám, és nekem innom adátok. vendég valék, befogadátok engemet.
mezítelen valék, megruházátok engemet. beteg valék, meglátogatátok engemet, fogoly valék, és hozzámjövétek.
akkoron felelnek az igazak, és mondnak: Uram, mikoron láttunk tégedet éhezőt, és enned attvnk, avagy szomjúhozót, és innod attvnk?
avagy mikoron láttuk, hogy vendég voltál, és befogadtvnk, és mezítelen, és megruháztunk?
avagy mikoron láttunk betegen, vagy hogy fogoly voltál volna, és hozzád mentünk volna?
és a király megfelelvén mond őnekik: bizony mondom tinektek, valamit egyikkel leg legkisebbikkel tettetek, ez én atyámfiaival, énvelem tettétek.
akkoron mond azoknakis, kik bal felől lesznek: távozzatok el éntőlem, átkozottak, az örök tűzre, ki szerzetett ördögnek és az ő angyalainak,
mert éhezém, nem adátok ennem, szomjúhozám, és nem adátok innom,
vendég valék, és nem fogadátok be, mezítelen valék, nem fedétek be. beteg és az tömlöcbe valék, és nem látogatátok meg engemet.
azok is felelnek neki, és mondnak: Uram, mikoron láttuk, hogy éheztél volna, vagy szomjúhoztál volna, vagy vendég voltál volna, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly, és nem szolgáltunk neked?
tehat megfelel nekik mondván: bizony mondom tinektek, valamit nem tettetek ezekkel ez kicsinyekkel, énvelem nem tettétek.
és mennek ezek az örök kínra, az igazak kedig az örök életre.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly