Apostolok cselekedetei
8. fejezet
1. vers
Azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi eklézsia ellen. Az apostolokat kivéve mindannyian széjjelszóródtak Júdeának és Szamáriának vidékeire.
2. vers
Jó lelkiismeretű férfiak eltemették Istvánt és nagy gyászt tartottak felette.
3. vers
Saul meg házról házra menve mindenhová behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt, hogy börtönbe vettesse őket.
4. vers
Azok most már, akiket széjjelszórtak, szétmentek és hirdették az örömüzenet szavát.
5. vers
Fülöp Szamária városába ment alá és azoknak hirdette a Krisztust.
6. vers
A tömeg egy indulattal figyelt azokra a dolgokra, melyeket Fülöp mondott, hallgatták szavát és szemlélték a jeleket, melyeket tett.
7. vers
Sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, azok hangos kiáltással mentek ki, sok szélütött és sánta meggyógyult.
8. vers
Úgyhogy nagy öröm támadt abban a városban.
9. vers
Egy Simon nevű férfi már korábban ott tartózkodott a városban, s mint mágus, varázslást folytatott, annyira, hogy a szamáriai nemzet magán kívül volt a csodálattól. Simon magát valami nagynak mondotta,
10. vers
s kicsinytől nagyig mindenki ráfigyelt, azt mondva róla, hogy ő az Istennek úgynevezett Nagy hatalma.
11. vers
Ráfigyeltek, mert már meglehetős ideje magukon kívül voltak varázslásai miatt,
12. vers
mikor azonban Fülöpnek hittek, ki az Isten királyságáról és a Krisztus Jézusnak nevéről szóló örömüzenetet hirdette, bemerítkeztek férfiak is, nők is.
13. vers
Simon maga is hitt s miután bemerítkezett, állandóan Fülöp mellett tartózkodott, s amikor látta a jeleket és a hatalmas nagy erőket, magán kívül volt.
14. vers
Miután a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok meghallották, hogy Szamária az igét befogadta, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
15. vers
Mikor azok lementek, imádkoztak a szamáriaiakért, hogy kapjanak Szent Szellemet,
16. vers
ugyanis még egyikőjükre sem szállott le, csak az Úrnak, Jézusnak nevére merítkeztek be.
17. vers
Azután rájuk tették kezüket és azok Szent Szellemet kaptak.
18. vers
Mikor Simon látta, hogy hogyan adják a Szellemet az apostolok kezük rátevésével, pénzt vitt nekik
19. vers
és kérte: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire kezemet rávetem, Szent Szellemet kapjon.”
20. vers
Péter azonban ezt mondta neki: „Vesszen el ezüstöd veled együtt azért, hogy azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet szerezni.
21. vers
Nincs neked részed, sem örök juttatásod ebben a dologban, hiszen szíved nem egyenes az Istennel szemben.
22. vers
Térj hát más felismerésre, fordulj el ettől a gonoszságtól és könyörögj az Úrhoz, hátha elengedi majd neked szíved gonosz szándékát.
23. vers
Mert úgy látom, hogy keserű epébe és a hamisság bilincsébe jutottál bele.”
24. vers
„Könyörögjetek értem az Úrhoz – szólt erre Simon –, hogy abból, amit mondottatok, semmi rám ne szálljon.”
25. vers
Az apostolok, miközben mindenfelé erős bizonyságot tettek és az Úr beszédét szólták, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamáriaiak sok falujában hirdették az örömhírt.
26. vers
Az Úrnak egy angyala azután így szólt Fülöpnek: „Kelj fel és menj délre a Jeruzsálemből Gázába alávivő útra. Ez puszta út.”
27. vers
Fülöp felkelt és elment. Egyszer csak egy éthiópiai embert látott meg, az éthiópiaiak királynéjának, Kandakénak nagy hatalmú eunuchját, ki egész kincstára fölé volt rendelve, s ki azért ment Jeruzsálembe, hogy ott az Istent imádja,
28. vers
most azonban már visszatérőben volt. Szekéren ült és Ézsaiás prófétát olvasta.
29. vers
„Eredj oda – szólt a Szellem Fülöpnek – és csatlakozzál ehhez a szekérhez!”
30. vers
Fülöp odafutott és hallotta, hogy az eunuch Ézsaiás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Vajon érted-e, amit olvasol?”
31. vers
„Hogy volnék rá képes, ha csak valaki útmutatást nem ad?” – Felelte az. Azzal kérlelni kezdte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.
32. vers
Az Írásnak az a helye, amelyet olvasott, ez volt: „Mint egy bárányt mészárszékre vitték, mint ahogy a juh néma azzal szemben, aki őt nyírja, ő sem nyitja fel száját.
33. vers
Megaláztatásában elvették ítéletét. A nemzetségét ki sorolhatná el? Mert elveszik a földről életét.”
34. vers
Az eunuch megszólította Fülöpöt: „Könyörgöm, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valakiről másról?”
35. vers
Fülöp erre megnyitotta száját és kezdve ezen az íráson, örömhírt hirdetett neki Jézusról.
36. vers
Amint utaztak az úton, egy vízhez értek.” – Lám – mondta az eunuch –, víz van itt! Mi az akadálya, hogy bemerítkezzem?”
37. vers
„Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Az pedig így válaszolt: ”Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”
38. vers
Azzal parancsot adott, hogy a szekér álljon meg. Mindketten leszálltak a vízbe, Fülöp és az eunuch, és Fülöp bemerítette őt.
39. vers
Mikor azonban feljöttek a vízből, az Úrnak Szelleme elragadta Fülöpöt, úgyhogy az eunuch nem látta őt többé. De azért örvendezve utazott tovább a maga útján.
40. vers
Fülöp Azótusba került. Innen az örömhírt hirdetve bejárta az összes városokat, míg Cézáreába jutott.
Könyvek
