Pál levele az efézusiakhoz
2. fejezet
1. vers
Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok,
2. vers
miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok.
3. vers
Ezekben az elesésekben és vétkekben jártunk mi is mindannyian, egykor húsunk kívánságaiban élve, mikor a húsból és gondolatokból feltörő akarásokat vittük véghez, és természettől a harag gyermekei voltunk, mint a többiek.
4. vers
Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg,
5. vers
amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített – a kegyelem mentett meg titeket.
6. vers
Vele együtt fel is támasztott, és vele együtt a Krisztus Jézusban beültetett a mennyeiekben,
7. vers
hogy jóságos voltában az ezután következő korokban kegyelmének mindent felülmúló gazdagságát a Krisztus Jézusban megmutassa rajtunk.
8. vers
A kegyelem mentett meg titeket a hiten keresztül. És ez nem tőletek van, Isten adománya.
9. vers
Nem tettek alapján jött, hogy senki se kérkedjék.
10. vers
Hiszen az ő alkotása vagyunk, a Krisztus Jézusban jó munkákra teremtve, melyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk.
11. vers
Azért emlékezzetek meg arról, hogy valamikor, mikor még a húsban éltünk, ti pogány nemzetek voltatok, s titeket körülmetéletlenségnek mondott a húson kézzel végzett körülmetélkedés,
12. vers
emlékezzetek, hogy ti abban az időben a Krisztuson kívül voltatok, Izráel polgárjogától elidegenültek, az ígéret szövetségeit tekintve jövevények, nem volt reményetek s Isten nélkül éltetek a világban.
13. vers
Most azonban, hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, akik messze voltatok, a Krisztus vére által közeliekké lettetek.
14. vers
Mert ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé tette, s azzal, hogy az ellenségeskedést, ezt az elválasztó közfalat saját húsában lebontotta,
15. vers
a parancsolatoknak rendeletekben adott törvényét hatályon kívül helyezte, hogy magában a kettőt egy új emberré teremtse azzal, hogy békességet csinál,
16. vers
s mindkettőt egy testbe foglalva a kereszten át kiengeszteli Istennel, miután önmagában az ellenségeskedést megölte.
17. vers
Eljött, a békesség örömhírét hirdette nektek, távoliaknak, és békességet hirdetett a közelieknek.
18. vers
Mert mindketten egy Szellemben őrajta keresztül nyertük el, hogy az Atyához járulhatunk.
19. vers
Így hát nem vagytok többé jövevények és zsellérek, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe,
20. vers
miután az apostolok és próféták fundamentumán Isten házává épültetek, melyben a szegletkő maga a Krisztus Jézus,
21. vers
kiben egymásba illesztve az egész épület szent templommá növekszik az Úrban,
22. vers
kiben Szellem által ti is együtt épültök Isten lakóhelyévé.
Könyvek
