A királyok első könyve
18. fejezet
1. vers
És Hosszú idő elteltével jött az Örökkévaló szava Élijáhuhoz a harmadik aszályos esztendőben, mondván: Menj és mutatkozz Áhábnál és Én esőt adok a föld színére.
2. vers
És elment Élijáhu, hogy mutatkozzék Áháb előtt; és igen erős éhinség volt Sómrónban.
3. vers
Áháb közben hivatta Óbadjáhut, a háznagyot. Óbádjáhu nagyon istenfélő volt.
4. vers
Mert így történt, hogy midőn Izebel kipusztította az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhu vett száz prófétát és elrejtette őket, ötven férfit egy-egy barlangban és ellátta őket kenyérrel és vízzel.
5. vers
És szólt Áháb Óbadjáhuhoz: Járd be az országot, menj mind a forrásvizekhez és a patakokhoz, talán találunk valami füvet és életben tudjuk tartani a lovat és az öszvért és nem kell kiirtani a jószág egy részét.
6. vers
És fölosztották maguk között az országot, hogy bejárják. Áháb ment az egyik úton egyedül és Óbadjáhu ment a másik úton egyedül.
7. vers
Midőn Óbadjáhu úton volt, íme Élijáhu jött elébe és amint fölismerte, leborult előtte arcára és szólott: Te vagy az, uram, Élijáhu?
8. vers
És felelt néki: Én! menj, szólj uradnak: Íme, itt van Élijáhu.
9. vers
Amaz pedig szólott: Mit vétettem, hogy te kiszolgáltatod szolgádat Áháb kezébe, hogy megölessen?
10. vers
A te Örökkévaló Istened életére mondom, nincs nemzet és birodalom, ahová ne küldött volna az én uram, hogy téged keresselek és mindenütt mondták: Nincs itt és esküt vett attól a birodalomtól és nemzettől, hogy csakugyan nem találnak téged.
11. vers
És te most azt mondod nekem: menj, szólj a te gazdádnak! Íme itt van Élijáhu.
12. vers
És lészen, hogy mihelyt én elmegyek tőled, Isten szelleme el fog ragadni téged olyan helyre, amelyről én nem tudok; és én Áháb elé megyek néki jelentést tenni és ő nem talál meg téged, azután engem kivégeztet, holott a te szolgád féli az Istent gyermekkora óta.
13. vers
Talán tudtára adták uramnak, hogy mit cselekedtem, mikor Izebel megölette az Örökkévaló prófétáit, hogy én elrejtettem az Örökkévaló prófétái közül százat, ötven-ötven férfit egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.
14. vers
És most te azt mondod nékem: Menj, szólj az uradnak: Íme, itt van Élijáhu és ő aztán megölet engem!
15. vers
És felelt Élijáhu: Él az Örökkévaló, a Seregek Ura, akinek színe előtt állottam, én még a mai napon megjelenek Áháb előtt.
16. vers
És elment Óbadjáhu Áháb elébe és jelentette néki és elindult Áháb Élijáhu felé,
17. vers
és midőn megpillantotta Áháb Élijáhut, szólott Áháb: Te vagy-e az, Izráel megrontója?
18. vers
És amaz felelt: Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és atyád háza, midőn elhagytátok az Örökkévaló parancsait és jártatok a Báál-szobrok után.
19. vers
Most tehát küldj és gyüjtsd össze elém egész Izráelt Kármel hegyére és a Báál prófétáit is, négyszázötvenet és az Aséra prófétáit, négyszázat, Izebel asztalának vendégeit.
20. vers
És szerte küldött Áháb Izráel összes fiai közé és összegyüjtötte a prófétákat Kármel hegyére,
21. vers
és Élijáhu az egész nép elé lépett és szólott: Meddig fogtok még billegni két ágon? Ha az Örökkévaló az Isten, járjatok utána és ha Báál, akkor kövessétek őt! És nem felelt a nép semmit szavaira.
22. vers
És újra szólott Élijáhu a néphez: Én egyedül maradtam prófétája az Örökkévalónak, a Báál prófétái pedig négyszázötvenen vannak.
23. vers
Adjanak nekünk két tulkot, az egyiket válasszák ők maguknak, darabolják fel, helyezzék a tüzelőfákra, de tüzet ne tegyenek alája és én is elkészítem a másik tulkot, elhelyezem a tüzelőfára, de tüzet nem teszek alája.
24. vers
Azután hívjátok Istenetek nevét és én hívom az Örökkévaló nevét, és amelyik felel a tűzben, az az igaz Isten. És felelt a nép és mondta: Nagyon helyes a dolog.
25. vers
És szólott Élijáhu a bálvány prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik tulkot és végezzétek elsőnek a munkát, mivel ti vagytok többségben. Kiáltsátok istenetek nevét, de tüzet ne rakjatok.
26. vers
És vették ők a tulkot, amelyet átadott nekik és elkészítették és kiáltották Báál nevét reggeltől délig mondván: Oh Báál, halgass meg minket! De se hang, se válasz; erre táncot lejtettek az oltár körül, amelyet készítettek.
27. vers
És történt délidőn és gúnyolni kezdte őket Élijáhu és szólt: Kiáltsatok hangosan, hiszen isten ő, talán beszélnivalója van, talán gátolva van, talán úton van, talán alszik, hadd ébredjen föl.
28. vers
Erre igen hangosan kiáltozni kezdtek és szokásaik szerint szabdalni kezdték testüket kardokkal és dárdákkal, amíg vér nem omlott rajtuk.
29. vers
És amikor elmult dél is, prófétáltak az estáldozat idejéig és se hang, se nesz, se válasz!
30. vers
Erre szólt Élijáhu az egész néphez: Lépjetek hozzám és odalépett mellé az egész nép. És ő helyreállította az Örökkévaló lerombolt oltárát.
31. vers
És vett Élijáhu tizenkét követ Jákób fiai törzseinek száma szerint, akihez Isten szava szólt, mondván: Izráel legyen a te neved.
32. vers
És fölépítette a kövekkel az oltárt az Örökkévaló Isten nevében és árkot készített az oltár körül, két mérő vetőmag számára valót.
33. vers
Azután elrendezte a fákat, földarabolt a tulkot és a fák fölé helyezte,
34. vers
és szólott: Töltsetek meg négy korsót vízzel és öntsétek az áldozatra és a fára és szólt: Ismételjétek meg és megismételték s újra szólt: Öntsétek le harmadízben is! és úgy cselekedtek harmadszor is.
35. vers
És körülfutott a víz az oltáron és az árkot is megtöltötte.
36. vers
És történt az estáldozat bemutatásának idején, odalépett Élijáhu próféta és szólt: Ó Örökkévaló! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene, a mai napon legyen nyilván tudomásra, hogy Te vagy Isten Izráelben és én vagyok a Te szolgád és hogy a Te szavadra cselekedtem mindezeket!
37. vers
Hallgass meg Örökkévaló, hallgass meg, hadd tudja meg ez a nép, hogy Te vagy az Örökkévaló Isten és Te hagytad szívüket elfordulni Tőled.
38. vers
Erre Isten tüze leomlott a magasból és megemésztette az égőáldozatot és a fát, még a köveket és a port is, és a vizet, amely az árokban volt, fölszívta.
39. vers
És midőn látta ezt az egész nép, arcára borult és így szóltak: Az Örökkévaló az Isten, az Örökkévaló az Isten!
46. vers
És az Örökkévaló keze ihlette Élijáhút és fölövezte derekát és Élijáhú futott Aháb előtt Jizreelig.
Könyvek
