A királyok első könyve
8. fejezet
1. vers
Akkor egybegyüjtötte Salamon Izráel véneit és mind a törzsek fejeit, az atyai házak fejedelmeit Izráel gyermekei köréből magához Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Örökkévaló frigyszekrényét Dávid várából, azaz Cijónból.
2. vers
És összegyülekeztek Salamon király elébe Izráel összes férfiai Étánim havában, az ünnepen vagyis a hetedik hónapban.
3. vers
És eljöttek Izráel vénei mind és a papok fölemelték a frigyszekrényt.
4. vers
És fölvitték a papok és leviták az Örökkévaló frigyszekrényét és a találkozás sátorát és mind a szent edényeket, melyek a sátorban voltak.
5. vers
És Salamon király és Izráel egész gyülekezete, akik összesereglettek körülötte, a frigyszekrény előtt áldoztak juhot és szarvasmarhát megszámlálhatatlan mennyiségben.
6. vers
És bevitték a papok az Örökkévaló frigyszekrényét helyére, a ház belső csarnokába, a szentekszentjébe, a Kerubok szárnyai alá.
7. vers
Mert a Kerubok kiterjesztették szárnyaikat a frigyszekrény helye fölé, úgyhogy a Kerubok befödték a frigyszekrényt és rúdjait fölülről.
8. vers
És a rudak előrenyúltak és végeik láthatók voltak a szentélyből a belső csarnok színén, de kívül nem látszottak és úgy is maradtak mind a mai napig.
9. vers
Nem volt a frigyszekrényben semmi egyéb, csak a két kőtábla, amelyet Mózes ott elhelyezett Hóreb hegyén, mikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel fiaival Egyiptomból való kivonulásuk idején.
10. vers
És történt, hogy midőn a papok kiléptek a szentélyből, megtöltötte a borulat az Örökkévaló házát,
11. vers
és nem tudtak a papok megállani, hogy szolgálatot végezzenek a borulat miatt, mert az Örökkévaló dicsősége megtöltötte az Örökkévalónak házát.
12. vers
Akkor szólott Salamon: Az Örökkévaló mondta, hogy felhőborulatban fog lakozni.
13. vers
Íme, én építettem örök lakóhelyet számodra, erős hajlékot, hogy ott honolj mindörökké.
14. vers
Erre a király megfordult arccal a nép felé és megáldotta Izráel egész gyülekezetét és Izráel egész gyülekezete állt.
15. vers
És szólott a király: Legyen áldva az Örökkévaló, Izráel Istene, aki szavával hirdette atyámnak, Dávidnak és karjával beteljesítette, mondván:
16. vers
Amióta kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam ki Izráel törzsei közül egy várost sem, hogy nevem tiszteletére ott építsenek házat, de kiválasztottam Dávidot, hogy uralkodjék népem, Izráel fölött…
17. vers
Azonban atyám, Dávid szívében volt, hogy házat építsen az Örökkévaló, Izráel Istene nevének tiszteletére.
18. vers
Azért szólt az Örökkévaló atyámhoz, Dávidhoz: Mivelhogy a te szívedben volt, hogy házat építs az Én nevem tiszteletére; jót műveltél, hogy ez volt a szívedben.
19. vers
Azonban ne te építsed a házat, hanem fiad, aki tőled származik, az építse a házat nevem tiszteletére.
20. vers
És az Örökkévaló megvalósította szavát, amelyet mondott és fölkeltem és atyám, Dávid helyett és elfoglaltam Izráel trónját, amint Isten meghirdette és fölépítettem ezt a házat az Örökkévaló Izráel Istene nevének tiszteletére.
21. vers
És készítettem ott helyet a frigyszekrénynek, amelyben az Örökkévalónak szövetsége van, amelyet őseinkkel kötött, amikor kivezérelte őket Egyiptomból.
Könyvek
