Jeremiás
2. fejezet
1. vers
És volt az Örökkévaló szava hozzám:
2. vers
Menj és hirdesd Jeruzsálem fülei hallatára, mondván: Így szól az Örökkévaló, megemlékszem néked ifjúságod szeretetéről, menyasszonykorod vonzalmáról, mikor jöttél utánam a sivatagban, kietlen földön.
3. vers
Szent volt Izráel az Örökkévaló előtt, Isten termésének zsengéje; akik pusztítják, megbűnhődnek, pusztulás jő rájuk, úgymond az Örökkévaló.
4. vers
Halljátok az Örökkévaló szavát Jákób háza és Izráel házának összes nemzetségei:
5. vers
Így szól az Örökkévaló: Mit találtak Bennem őseitek igazságtalanságot, hogy eltávolodtak Tőlem és jártak a kábaság után és kábaságba merültek?
6. vers
És nem mondták ők: Hol van az Örökkévaló, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából; aki vezetett bennünket a sivatagban, a kopárság és kietlenség földjén, a szomjúság és halálárnyék földjén, ahol nem járt senki sem és nem lakott senki.
7. vers
És elhoztalak titeket a zsendülő termékenység országába, hogy egyétek gyümölcsét és javát és ti eljöttetek és tisztátalanná tettétek az Én országomat és az Én örök birtokomat undorítóvá változtattátok.
8. vers
A papok nem mondták, hol van az Örökkévaló; és a Tórának hordozói nem ismertek Engem és a pásztorok elpártoltak Tőlem, és a próféták a Báal nevében hirdettek igét és jártak haszontalan dolgok után.
9. vers
Azért újra perbe szállok véletek, úgymond az Örökkévaló és fiaitok fiaival is pört folytatok.
10. vers
Mert keljetek bár át a ciprusaik szigeteire és nézzetek körül és küldjetek akár Arábiába és vizsgálódjatok nagyon és lássátok, vajjon történt-e ehhez hasonló?
11. vers
Vajjon elcserélte-e valamely nép az Istenét, holott azok nem is istenek? De az Én népem elcserélte dicsőségét értéktelen dolgokért!
12. vers
Iszonyodjatok ezen egek és borzadjatok, rendüljetek meg nagyon, úgymond Örökkévaló.
13. vers
Mert két rosszat cselekedett az Én népem. Elhagytak Engem, az élő vizek forrását, hogy vájjanak maguknak vízgyüjtő vermeket, rozzant vermeket, amelyek nem tartják meg a vizet.
14. vers
Vajjon rabszolga-e Izráel vagy házbéli rabnak született-e? Miért jutott így rabszolgasorsra?
15. vers
Fölötte üvöltenek oroszlánok, hangjukat hallatják és országát sivataggá teszik; városai elhamvadnak, lakatlanokká lesznek.
16. vers
Még Memfisz és Dafne fiai is összezúzták koponyádat.
17. vers
Nemde ezt érted el, hogy elhagytad az Örökkévalót, a te Istenedet, midőn az úton vezetett?
18. vers
Most pedig mi keresni valód van Egyiptom országútján, hogy igyad a Sihór vizét és mi keresni valód van Asszíria országútján, hogy igyad az Eufrátesz vizét?
19. vers
Megfenyít téged a te romlottságod és a te hűtlenségeid megbüntetnek; ám tudd meg és lásd, mily rossz és keserű, hogy elhagytad az Örökkévalót, a te Istenedet és nincs rajtad az Én félelmem, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
20. vers
Mert azelőtt ősidőktől fogva összetörtem a te rabszolgajármodat, széttéptem a te bilincseidet; és te azt mondtad: Nem akarok nyomában járni; de minden magas dombon és minden terebélyes fa alatt a bálványimádás paráznaságát folytattad.
21. vers
Pedig én úgy ültettelek el, mint nemes szőlővesszőt, csupa igaz magot; ó, hogyan változhattál át idegen szőlő vadhajtásaivá?
22. vers
Ha mosakodnál nátronnal és tisztítószereket szaporítanál magadnak, örök folt marad a te bűnöd Én előttem, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
23. vers
Hogy mondhatod: Nem váltam tisztátalanná, nem jártam a bálványok után? Csak nézd a te utadat a völgyön át és vedd tudomásul, mit cselekedtél; olyan voltál, mint a könnyűlábú nőstényteve, amely össze-vissza kuszálja utait.
24. vers
A sivataghoz szokott vadszamár lelke vágya szerint lihegve szívja a levegőt; mohóságában ki tarthatja azt vissza? De akik keresik, nem fáradnak el, kellő időben megtalálják.
25. vers
Azért tartsd vissza lábadat a sarutlan járástól, torkodat a mohó szomjúságtól; de te azt mondod: Mindhiába, szeretem az idegeneket és utánuk fogok járni.
26. vers
Mint ahogy szégyen éri a tolvajt, mikor rajtaérik, épúgy szégyent aratott Izráel háza, ők, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
27. vers
mikor azt mondják a fának: atyám vagy és a kőnek: te hoztál létre minket. Mert nyakszirttel fordulnak felém és nem arccal; de veszedelmük idejében mégis azt mondják: Ó, jöjj és segíts rajtunk!
28. vers
Hát hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak alkottál? Keljenek föl, ha tudnak rajtad segíteni veszedelem idején, hiszen ahány városod, annyi istened van már neked, ó, Júda.
Könyvek
