Jeremiás
46. fejezet
13. vers
Az ige, amelyet az Örökkévaló Jirmeja prófétához intézett arról, hogy Nebukadrecár Babilónia királya föl fog vonulni, hogy megverje Egyiptom országát:
14. vers
Hirdessétek Egyiptomban és hallassátok Migdólban, hangoztassátok Memphiszben és Daphnéban és mondjátok: sorakozz és állj készen, mert máris kard emészti környezetedet!
15. vers
Miért sodortattak el a te legkiválóbb hőseid, hogy nem tudott megállani egy sem, mert Isten döntötte őket le!
16. vers
Egyre több lett a leroskadó; egymásra hullott az ember és szólottak: jertek, menjünk haza a mi népünkhöz, a mi országunkba a sebző kard elől!
17. vers
Kiáltozva hívják ott Fáraót, Egyiptom királyát, pusztító zűrzavar elmulasztja a kellő időt.
18. vers
Életemre! – úgymond az a király, akinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura –, amily bizonyos, hogy a Tábor a hegyek között és a Kármel a tenger mellett van, oly bizonyos, hogy eljő!…
19. vers
Ó, Egyiptom leánya, ottan lakozó! száműzöttségbe menők holmiját, fölszerelését készítsd elő magadnak, mert Memphis pusztasággá lesz, fölgyujtják és lakatlan marad.
20. vers
Egyiptom szépséges fiatal üsző és a mészárlás már észak felől közeledik, bizton eljő.
21. vers
Zsoldosai is az ő körében olyanok, mint a hízó borjak, bizony még ezek is hátat fordítottak, futva menekültek együttesen, meg sem állottak, mert balvégzetük napja eljött rájuk, a leszámolás időszaka.
22. vers
Az ő hangja mint egy kígyó siklik, tömegek vonulnak föl, fejszékkel jönnek ellene, mint az erdőirtók.
23. vers
Ki fogják irtani erdejét, úgymond az Örökkévaló, mert nincs se szeri, se száma, többen vannak, mint a sáskák és nem lehet őket megszámlálni.
24. vers
Egyiptom lánya szégyent vallott, az északi nép kezébe jutott.
25. vers
Így szól az Örökkévaló a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme, én megbüntetem Ámont, aki Nó-ból való és Fáraót és Egyiptomot és isteneit és királyait; Fáraót is a benne bízókkal együtt.
26. vers
És kiszolgáltatom azoknak a kezébe, akik életére törnek, Nebukadrecár, Babilónia királyának és szolgáinak kezébe. Azután (Egyiptom) újra lakottá válik, mint az előző időben, úgymond az Örökkévaló.
27. vers
Te pedig ne félj, szolgám Jákób, ne remegj Izráel, mert én a messzeségből visszasegítelek téged és ivadékaidat fogságuk országából és hazatér Jákób, pihenni fog és biztonságban lesz és nem lesz, aki fölriassza.
28. vers
Ne félj tehát szolgám Jákób, úgymond az Örökkévaló, mert veled vagyok Én; mert végpusztulást hozok azokra a nemzetekre, ahová téged kitaszítottalak, de nem viszlek végpusztulásba téged, csupán igaz ítélet szerint fenyítelek, de teljesen ki nem irtalak soha.
Könyvek
