Jeremiás

chapter 2


Chapters:


verse #1

És volt az Örökkévaló szava hozzám:


verse #2

Menj és hirdesd Jeruzsálem fülei hallatára, mondván: Így szól az Örökkévaló, megemlékszem néked ifjúságod szeretetéről, menyasszonykorod vonzalmáról, mikor jöttél utánam a sivatagban, kietlen földön.


verse #3

Szent volt Izráel az Örökkévaló előtt, Isten termésének zsengéje; akik pusztítják, megbűnhődnek, pusztulás jő rájuk, úgymond az Örökkévaló.


verse #4

Halljátok az Örökkévaló szavát Jákób háza és Izráel házának összes nemzetségei:


verse #5

Így szól az Örökkévaló: Mit találtak Bennem őseitek igazságtalanságot, hogy eltávolodtak Tőlem és jártak a kábaság után és kábaságba merültek?


verse #6

És nem mondták ők: Hol van az Örökkévaló, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából; aki vezetett bennünket a sivatagban, a kopárság és kietlenség földjén, a szomjúság és halálárnyék földjén, ahol nem járt senki sem és nem lakott senki.


verse #7

És elhoztalak titeket a zsendülő termékenység országába, hogy egyétek gyümölcsét és javát és ti eljöttetek és tisztátalanná tettétek az Én országomat és az Én örök birtokomat undorítóvá változtattátok.


verse #8

A papok nem mondták, hol van az Örökkévaló; és a Tórának hordozói nem ismertek Engem és a pásztorok elpártoltak Tőlem, és a próféták a Báal nevében hirdettek igét és jártak haszontalan dolgok után.


verse #9

Azért újra perbe szállok véletek, úgymond az Örökkévaló és fiaitok fiaival is pört folytatok.


verse #10

Mert keljetek bár át a ciprusaik szigeteire és nézzetek körül és küldjetek akár Arábiába és vizsgálódjatok nagyon és lássátok, vajjon történt-e ehhez hasonló?


verse #11

Vajjon elcserélte-e valamely nép az Istenét, holott azok nem is istenek? De az Én népem elcserélte dicsőségét értéktelen dolgokért!


verse #12

Iszonyodjatok ezen egek és borzadjatok, rendüljetek meg nagyon, úgymond Örökkévaló.


verse #13

Mert két rosszat cselekedett az Én népem. Elhagytak Engem, az élő vizek forrását, hogy vájjanak maguknak vízgyüjtő vermeket, rozzant vermeket, amelyek nem tartják meg a vizet.


verse #14

Vajjon rabszolga-e Izráel vagy házbéli rabnak született-e? Miért jutott így rabszolgasorsra?


verse #15

Fölötte üvöltenek oroszlánok, hangjukat hallatják és országát sivataggá teszik; városai elhamvadnak, lakatlanokká lesznek.


verse #16

Még Memfisz és Dafne fiai is összezúzták koponyádat.


verse #17

Nemde ezt érted el, hogy elhagytad az Örökkévalót, a te Istenedet, midőn az úton vezetett?


verse #18

Most pedig mi keresni valód van Egyiptom országútján, hogy igyad a Sihór vizét és mi keresni valód van Asszíria országútján, hogy igyad az Eufrátesz vizét?


verse #19

Megfenyít téged a te romlottságod és a te hűtlenségeid megbüntetnek; ám tudd meg és lásd, mily rossz és keserű, hogy elhagytad az Örökkévalót, a te Istenedet és nincs rajtad az Én félelmem, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.


verse #20

Mert azelőtt ősidőktől fogva összetörtem a te rabszolgajármodat, széttéptem a te bilincseidet; és te azt mondtad: Nem akarok nyomában járni; de minden magas dombon és minden terebélyes fa alatt a bálványimádás paráznaságát folytattad.


verse #21

Pedig én úgy ültettelek el, mint nemes szőlővesszőt, csupa igaz magot; ó, hogyan változhattál át idegen szőlő vadhajtásaivá?


verse #22

Ha mosakodnál nátronnal és tisztítószereket szaporítanál magadnak, örök folt marad a te bűnöd Én előttem, úgymond az Úr, az Örökkévaló.


verse #23

Hogy mondhatod: Nem váltam tisztátalanná, nem jártam a bálványok után? Csak nézd a te utadat a völgyön át és vedd tudomásul, mit cselekedtél; olyan voltál, mint a könnyűlábú nőstényteve, amely össze-vissza kuszálja utait.


verse #24

A sivataghoz szokott vadszamár lelke vágya szerint lihegve szívja a levegőt; mohóságában ki tarthatja azt vissza? De akik keresik, nem fáradnak el, kellő időben megtalálják.


verse #25

Azért tartsd vissza lábadat a sarutlan járástól, torkodat a mohó szomjúságtól; de te azt mondod: Mindhiába, szeretem az idegeneket és utánuk fogok járni.


verse #26

Mint ahogy szégyen éri a tolvajt, mikor rajtaérik, épúgy szégyent aratott Izráel háza, ők, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik,


verse #27

mikor azt mondják a fának: atyám vagy és a kőnek: te hoztál létre minket. Mert nyakszirttel fordulnak felém és nem arccal; de veszedelmük idejében mégis azt mondják: Ó, jöjj és segíts rajtunk!


verse #28

Hát hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak alkottál? Keljenek föl, ha tudnak rajtad segíteni veszedelem idején, hiszen ahány városod, annyi istened van már neked, ó, Júda.

Chapters:


Books