Jób könyve

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verso 1

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

verso 2

És szóla Jób, és monda:

verso 3

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

verso 4

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

verso 5

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

verso 6

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

verso 7

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

verso 8

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

verso 9

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

verso 10

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

verso 11

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

verso 12

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

verso 13

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

verso 14

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

verso 15

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

verso 16

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

verso 17

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

verso 18

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

verso 19

Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

verso 20

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

verso 21

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

verso 22

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

verso 23

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

verso 24

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

verso 25

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

verso 26

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42