Jób könyve

capitolul 3


Capitole:


versetul 1

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.


versetul 2

És szóla Jób, és monda:


versetul 3

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.


versetul 4

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.


versetul 5

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.


versetul 6

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.


versetul 7

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.


versetul 8

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.


versetul 9

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!


versetul 10

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.


versetul 11

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?


versetul 12

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!


versetul 13

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -


versetul 14

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.


versetul 15

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.


versetul 16

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?


versetul 17

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.


versetul 18

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.


versetul 19

Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.


versetul 20

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?


versetul 21

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.


versetul 22

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.


versetul 23

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.


versetul 24

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.


versetul 25

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.


versetul 26

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Capitole:


Cărți