capitolul 1
Miután már sokan fogtak hozzá, hogy a köztünk teljességre jutott eseményeket rendbe szedve elbeszéljék
úgy, ahogyan azokat nekünk azok átadták, akik az igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái lettek,
jónak láttam én is, ki mindennek eleitől fogva pontosan utánajártam, hogy sorjában leírjam őket neked, igen derék Teofilosz,
hogy felismerd ama dolgok bizonyosságát, amelyekre oktattak.
Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, aki Abia napi beosztásában szolgált. Ennek felesége is Áron leányai közül származott, a neve Erzsébet volt.
Isten előtt mindketten igazságosak voltak, és feddhetetlenül jártak az Úr összes parancsolataiban és az ő igazságos útjain.
Nem volt gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt és mind a ketten már élemedett korú emberek voltak.
Történt aztán, hogy amikor Zakariás a napi beosztás rendjében az Isten előtt papi tisztjét végezte,
a papi szokásnak megfelelően a sorsvetés neki juttatta azt a feladatot, hogy az Úr templomába bemenjen füstölni.
A füstölő áldozat órájában, mialatt az egész néptömeg künn imádkozott,
történt, hogy az Úrnak angyala a füstölő oltártól jobb kéz felől állva megjelent neki.
Zakariást, amikor meglátta őt, nyugtalanság és félelem szállta meg.
Ám az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, hiszen könyörgésed meghallgatásra lelt. Feleséged, Erzsébet fiat fog szülni neked, és azt te majd János névvel nevezed.
Örömödre és ujjongásodra lesz e gyermek, sőt sokan fognak örülni annak születésén,
mert nagy lesz az Úr előtt. Nem fog inni sem bort, sem pálinkát, és már anyja méhétől Szent Szellem fogja betölteni.
Izráel fiai közül sokakat fog az Úrhoz, Istenünkhöz téríteni.
Ő előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő.”
Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miről tudhatom ezt meg? Hiszen öreg ember vagyok, és feleségem is élemedett korú.”
„Én Gábriel vagyok – felelte neki az angyal – az, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket.
Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni.”
A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban.
Mikor aztán kiment és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának.
Mikor papi szolgálatának napjai beteltek, elment haza.
E napok után felesége, Erzsébet fogant, majd öt hónapra elrejtőzött. Azt mondta:
„Így tett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy gyalázatomat, melyet az emberek között viseltem, levegye rólam.”
A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt
egy szűzhöz, aki egy – a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt.
Bement hozzá az angyal és megszólította: „Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled.”
A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés,
az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél.
Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni.
Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége.”
„Hogy lehet ez meg – kérdezte Mária az angyaltól –, miután én férfit nem ismerek?”
„A Szent Szellem száll reád – felelte neki az angyal –, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának.
Lásd, rokonod, Erzsébet maga is fiúval terhes öregségében és most már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek neveznek.
Mert nincs olyan dolog, amely Istennél lehetetlen volna.”
„Itt van az Úr rabszolgálója – szólt erre Mária. Ahogy mondtad, úgy történjék velem. Ezzel az angyal eltávozott tőle.
Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába.
Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg,
és hangos szóval így kiáltott: „Asszonyok áldotta vagy te s áldott a méhed gyümölcse!
Honnan ért engem ez a kegyelem, hogy Uramnak anyja jöjjön hozzám?
Lásd, amikor köszöntésed hangja fülembe csengett, repesni kezdett a magzat méhemben.
Boldog, aki elhitte, hogy eljő beteljesedése mindannak, amit az Úr szólott neki.”
Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat!
Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen,
hogy rátekintett rabszolgálójának alacsony voltára. Hiszen mostantól fogva minden nemzedék boldognak fog mondani engem.
Mert felséges dolgokat tett velem a Hatalmas! Szent az ő neve.
Irgalma nemzedékről nemzedékre tart azokon, akik őt félik.
Karjával megvalósította hatalmának uralmát. Szétszórta azokat, akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt,
a hatalom birtokosait trónjukról letaszította, és az alacsonyakat felmagasztalta,
éhezőket javakkal töltött meg, és gazdagokat éhesen küldött el.
Fölvette szolgájának, Izráelnek gondját,
visszaemlékezett Ábrahámnak és magvának ígért örök irgalmasságára, úgy, ahogy arról atyáinkhoz szólott.”
Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért.
Erzsébet szülésének ideje pedig betelt, és fiat szült.
Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek.
A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
Megszólalt azonban az anyja: „Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve.”
„Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,
majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,
mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.
Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.
Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: „Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze.”
Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta:
„Áldott az Úr, Izráelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki,
hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk,
annak megfelelően, ahogy azt örökidőktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta.
Ellenségeinktől menekülést szerzett. Menekülést mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
hogy így irgalmasságot tegyen atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
arról az esküről, mellyel atyánknak, Ábrahámnak esküdött,
hogy miután ellenségeink kezéből kiragad, megadja nekünk, hogy félelem nélkül szolgálhassuk őt.
Őelőtte járva minden napunkon jámborságban és igazságosságban.
Téged is kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt fogsz járni, hogy az ő útjait elkészítsd,
hogy a menekülés ismeretét közöld népével, azaz vétkeik elengedését,
annak következtében, hogy Istenünk irgalomra gerjedt s ez irgalommal reánk tekintett a magasságból a napfölkelte,
hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülőket beragyogja, s lábunkat a békesség útjára igazítsa.”
A gyermeknek aztán növekedést és erőre jutást adott a szellem, s addig a napig azonban, amelyen Izráelnek bemutatkozott, a pusztában tartózkodott.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly