capitolul 18
Egy példázatot is mondott nekik a célból, hogy mindenkor imádkozzanak, és az imádkozásban hanyagokká ne legyenek.
„Valamelyik városban – mondotta – volt egy bíró, aki Istent nem félt, és emberek előtt nem szégyenkezett.
Volt egy özvegyasszony is abban a városban, s az ezzel a kéréssel járt a bíróhoz: Ítéld meg az igazamat ellenfelemmel szemben.
A bíró egy ideig nem akarta megtenni. De később így gondolkozott: Bár Istent nem félek s emberek előtt nem szégyenkezem,
mégis amiatt, hogy zaklat engem ez az özvegyasszony, megítélem az igazát, hogy a végén, ha eljön, valahogy arcul ne üssön engem.
Hallottátok, mit mond a hamis bíró? – kérdezte az Úr.
Hát az Isten nem ítéli-e meg választottainak igazát, ha ezek nappal és éjjel kiáltanak hozzá, még ha hosszútűrő is velük kapcsolatban?
Azt mondom nektek, hogy hamar megítéli igazukat. Hanem az embernek Fia, amikor eljön, fog-e hitet találni a földön?”
A következő példázatot mondotta egyeseknek, akik abban elbizakodtak, hogy igazságosak, és a többi embert semmibe sem vették.
„Két ember felment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.
A farizeus kiállott, és magának beszélve a következőket imádkozta: Óh Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, akik ragadozók, hamisak, házasságtörők, vagy amilyen ez a vámszedő is itt.
Egy héten kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.
A vámszedő messzire állott, s még a szemét sem akarta égre emelni, hanem a mellét verte és így szólt: Óh Isten, engesztelődjél meg irányomban, ki vétkes vagyok.
Azt mondom nektek, hogy ő megigazulva ment alá házába, inkább, mint amaz. Mert mindenkit meg fognak alázni, aki magát felmagasztalja, de azt, aki megalázza magát, fel fogják magasztalni.”
A kisdedeket is elvitték hozzá, hogy megérintse őket. Mikor a tanítványok látták, korholták őket,
de Jézus magához szólította a kisdedeket.” Hagyjátok a gyermekeket, hadd jöjjenek hozzám – mondotta –, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten királysága.
Bizony azt mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy gyermek, nem megy be abba.”
Bizonyos elöljáró is megkérdezte őt: „Jó Tanító! Mit tegyek, hogy az örök élet örökös részemmé váljék?”
„Miért mondasz engem jónak – felelte neki Jézus. Senki sem jó, csak az Isten.
A parancsolatokat ismered: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.”
„Mindezeket ifjúságomtól fogva megőriztem” – felelte az.
Mikor Jézus meghallotta, így szólt hozzá: „Még egy dolog hiányzik nálad: Add el mindenedet és oszd szét szegényeknek. Így kincsed lesz a mennyekben. Azután jer, és kövess engem.”
Az elöljárót, amikor ezeket hallotta, majd ellepte a bánat, mert szerfelett gazdag volt.
Mikor Jézus bánatba borulni látta őt, így szólt: „Mily nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek birtokaik vannak.
Mert kevesebb fáradsággal jut be valahová egy teve a tű fokán keresztül, mint ahogy egy gazdag megy be az Isten királyságába.”
Erre megkérdezték azok, akik hallották: „Ki menekülhet meg hát akkor?”
Jézus ezt felelte: „Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges.”
Megszólalt Péter: – „Lám, mi elhagytuk azt, ami a magunké volt, és téged követtünk.”
Ő ezt felelte: „Bizony, azt mondom nektek, hogy az Isten királyságáért még senki sem hagyta el házát, vagy feleségét, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket anélkül,
hogy ne kapná meg mindennek a sokszorosát ebben az időben, a jövendő korban pedig nem kapna örök életet.”
Magához vette a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Lássátok, most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott befejezésre jut minden, amit az embernek Fia felől a próféták által megírtak.
Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,
megostorozzák és megölik majd, de a harmadik napon fel fog támadni.”
Ám ők semmit sem láttak át ezekből, a beszéd értelme el volt rejtve előlük és nem ismerték fel a mondottakat.
Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak az útfélen ült és kéregetett.
Mikor hallotta, hogy tömeg vonul arra el, tudakozódott, hogy mi az.
Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus megy el arra.
Erre kiáltani kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Akik elől mentek, korholták, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Jézus erre megállott és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:
„Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” „Uram, hogy megjöjjön a szemem világa” – felelte az,
mire Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.”
És azonnal látott, majd Istent dicsőítve követte őt. Erre az egész nép, mely a történetet látta, magasztalta ott az Istent.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly