capitolul 27
Amikor reggel lett, az összes magas rangú pap és a nép vénei arról tanácskoztak, hogyan tudnák halálra juttatni Jézust.
Miután megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a kormányzónak.
Akkor Júdás, aki elárulta őt, látva, hogy elítélték Jézust, lelkiismeret-furdalást érzett, ezért visszavitte a 30 ezüstöt a magas rangú papoknak és a véneknek,
és ezt mondta: „Vétkeztem, amikor igazságos embert árultam el.” Azok így szóltak: „Mi közünk hozzá? A te bajod!”
Így hát bedobta a templomba az ezüstöt, majd ment, és felakasztotta magát.
A magas rangú papok pedig felszedték az ezüstöt, és ezt mondták: „Nem szabad a szent kincstárba tenni, mert vérnek ára ez.”
Miután tanácskoztak, megvették belőle a fazekas mezejét, hogy oda temessék az idegeneket.
Ezért hívják azt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig.
Akkor beteljesedett, amit Isten mondott Jeremiás próféta által: „És vették a 30 ezüstöt, melyben néhány izraelita megállapodott, hogy ennyit fizetnek érte,
és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy Jehova megparancsolta nekem.”
Jézus pedig a kormányzó előtt állt, és a kormányzó feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Te mondod.”
De a magas rangú papok és a vének vádjaira semmit sem válaszolt.
Akkor Pilátus megkérdezte tőle: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak téged ezek az emberek?”
Ő azonban nem válaszolt neki, még csak egy szót sem szólt, úgyhogy a kormányzó nagyon csodálkozott.
Ünnepekkor a kormányzó szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit a sokaság kért.
Éppen abban az időben fogva tartottak egy hírhedt rabot, akit Barabásnak hívtak.
Így hát, miután összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon? Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?”
Pilátus ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki.
Ezenkívül, míg ő a bírói székben ült, a felesége ezt üzente neki: „Ne árts annak az igazságos embernek, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”
A magas rangú papok és a vének azonban meggyőzték a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg.
A kormányzó ekkor megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon a kettő közül?” Azok ezt mondták: „Barabást.”
Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?” Mindnyájan ezt mondták: „Feszítsd oszlopra!”
Ő így szólt: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”
Pilátus, amikor látta, hogy ez semmit nem használ, sőt csak felfordulás támad, vizet vett, megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta: „Az én kezemhez nem tapad ennek az embernek a vére. A felelősség a tiétek.”
Erre az egész nép így válaszolt: „Ránk szálljon a vére, és a gyermekeinkre!”
Akkor szabadon engedte Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék oszlopra.
Akkor a kormányzó katonái elvitték Jézust a kormányzói palotába, és odahívták hozzá az egész katonai egységet.
Levetkőztették, skarlátpiros köpenyt borítottak rá,
töviskoronát fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Letérdeltek előtte, és gúnyt űztek belőle, ezt mondva: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”
Leköpték, fogták a nádszálat, és ütni kezdték a fejét.
Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták a saját felsőruháit, majd elvezették, hogy oszlopra feszítsék.
Kifelé menet találtak egy Simon nevű, cirénei születésű embert, és arra kényszerítették, hogy vigye a kínoszlopot.
És amikor elértek egy helyre, amelyet Golgotának, más szóval Koponyahelynek hívnak,
epével kevert bort adtak Jézusnak, de amikor megkóstolta, nem volt hajlandó meginni.
Miután oszlopra feszítették, szétosztották a felsőruháit sorsvetéssel,
aztán ott ültek, és őrizték őt.
Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették ezzel a szöveggel: „Ez Jézus, a zsidók királya”.
Aztán oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.
Az arra menők pedig becsmérlően beszéltek róla, és a fejüket csóválva
ezt mondták: „Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!”
Hasonlóképpen a magas rangú papok is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, gúnyt űztek belőle, és ezt mondták:
„Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni! Izrael királya ő, szálljon le most a kínoszlopról, és hinni fogunk benne.
Istenben bízott, mentse meg hát ő, ha akarja. Hiszen ezt mondta: »Isten Fia vagyok.«”
Ugyanígy gyalázták még a rablók is, akiket mellette feszítettek oszlopra.
A hatodik órától fogva a kilencedik óráig sötétség borult az egész vidékre.
A kilencedik óra körül Jézus felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Ennek hallatán az ott állók közül némelyek így szóltak: „Ez Illést hívja.”
És az egyikük azonnal futott, fogott egy szivacsot, átitatta savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon.
De a többiek így szóltak: „Hagyd! Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
Jézus ismét felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét.
Ekkor a szentély függönye kettéhasadt, felülről az aljáig, és a föld megrázkódott, a sziklák pedig széthasadtak.
A sírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szentnek a teste a felszínre került,
és láthatóvá vált sokak számára. (És az emberek, akik Jézus feltámadása után kifelé jöttek a sírok közül, bementek a szent városba.)
Mikor pedig a katonatiszt, és akik vele együtt őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Bizony, Isten Fia volt ez!”
És sok asszony volt ott, akik távolról figyeltek. Ők voltak azok, akik Jézussal mentek Galileából, hogy gondoskodjanak róla.
Közöttük volt Mária Magdaléna, továbbá Mária, Jakab és Józsé anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.
Késő délután pedig jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki szintén tanítványa lett Jézusnak.
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus ekkor megparancsolta, hogy adják ki neki.
És József fogta a testet, tiszta, finom lenvászonba göngyölte,
és az új sírjába fektette, amelyet sziklába vágott. És miután egy nagy követ hengerített a sír bejáratához, elment.
Mária Magdaléna és a másik Mária pedig ott maradtak, és a sír előtt ültek.
A következő napon, amely az előkészületi nap után volt, a magas rangú papok és a farizeusok összegyűltek Pilátus elé,
és így szóltak: „Uram, emlékszünk, hogy az a szélhámos, mikor még élt, ezt mondta: »Három nap múlva feltámadok.«
Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, és ezt mondják a népnek: »Feltámadt a halottak közül!« Mert ennek az utóbbi csalásnak rosszabb következményei lennének, mint az előbbinek.”
Pilátus így szólt hozzájuk: „Vigyetek magatokkal őröket! Menjetek, és biztosítsátok a sírt, ahogy tudjátok!”
Azok tehát elmentek, és biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ, és őrséget állítottak.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly