A Máté írása szerint való szent evangyéliom

capitolul 17


Capitole:


versetul 1

És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.


versetul 2

És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.


versetul 3

És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.


versetul 4

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.


versetul 5

Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.


versetul 6

És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.


versetul 7

Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!


versetul 8

Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.


versetul 9

És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.


versetul 10

És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?


versetul 11

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;


versetul 12

De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.


versetul 13

Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.


versetul 14

És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,


versetul 15

És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.


versetul 16

És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.


versetul 17

Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.


versetul 18

És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.


versetul 19

Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?


versetul 20

Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.


versetul 21

Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.


versetul 22

Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;


versetul 23

És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.


versetul 24

Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?


versetul 25

Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?


versetul 26

Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.


versetul 27

De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

Capitole:


Cărți