Bölcs Salamonnak példabeszédei

capitolul 29


Capitole:


versetul 1

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.


versetul 2

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.


versetul 3

A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.


versetul 4

A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.


versetul 5

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.


versetul 6

A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.


versetul 7

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.


versetul 8

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.


versetul 9

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.


versetul 10

A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.


versetul 11

Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.


versetul 12

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.


versetul 13

A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.


versetul 14

A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.


versetul 15

A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.


versetul 16

Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.


versetul 17

Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.


versetul 18

Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!


versetul 19

Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.


versetul 20

Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!


versetul 21

A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.


versetul 22

A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.


versetul 23

Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.


versetul 24

A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.


versetul 25

Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.


versetul 26

Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.


versetul 27

Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Capitole:


Cărți