capitolul 5
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Kifolynak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly