Bölcs Salamonnak példabeszédei

capitolul 7


Capitole:


versetul 1

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.


versetul 2

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.


versetul 3

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.


versetul 4

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,


versetul 5

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.


versetul 6

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,


versetul 7

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,


versetul 8

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,


versetul 9

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.


versetul 10

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.


versetul 11

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.


versetul 12

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.


versetul 13

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:


versetul 14

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.


versetul 15

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!


versetul 16

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.


versetul 17

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.


versetul 18

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.


versetul 19

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.


versetul 20

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.


versetul 21

És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.


versetul 22

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;


versetul 23

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.


versetul 24

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.


versetul 25

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.


versetul 26

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.


versetul 27

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Capitole:


Cărți