capitolul 1
A harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor én a foglyok között voltam a Kebár-folyó mellett, megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam.
A hónap ötödik napján, Jójákin király fogságba vitelének ötödik esztendejében
szólt az Úr beszéde Ezékiel paphoz, Búzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár-folyó mellett, és rajta volt ott az Úr keze.
Ezt láttam: íme, forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, körülötte fényesség volt, közepéből, a villámlás közepéből pedig mintha izzó érc csillant volna ki.
Négy élőlény alakja tűnt elő belőle. Így néztek ki: emberi formájuk volt,
de mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt.
Lábuk egyenes volt, és a lábfejük olyan, mint a borjú lába, és úgy szikráztak, mint a csillogó réz.
Szárnyaik alatt emberi kezek voltak a négy oldalukon. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai.
Szárnyaik egymáshoz értek, egyik a másikhoz, nem fordultak meg jártukban, mindegyik előrefelé haladt.
Arcuk pedig ilyen volt: volt emberi arcuk, továbbá mind a négynek oroszlánarca is volt jobb felől, bikaarca bal felől és sasarca hátul.
Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve. Ez a két szárnya* mindegyiknek összeért, egyik a másikkal, kettő pedig a testüket fedte be.
Mindegyik előrefelé ment. Oda mentek, ahová a lélek akart menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.
Az élőlények pedig ilyenek voltak: alakjuk, mint az izzó parázs, és az élőlények között mintha fáklyák lettek volna, amelyek lángoltak, s ide-oda cikáztak. A tűz fényes volt, és a tűzből villámlás jött ki.
Az élőlények úgy haladtak ide-oda, mint a villámok cikázása.
Amikor ránéztem az élőlényekre, íme, egy-egy kerék volt a földön a lények mellett, mind a négy arcuk felől.
A kerekek mintha ragyogó drágakövekből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanolyan formája volt, és úgy voltak egybeszerkesztve, hogy egyik kerék a másik kerék közepében látszott.
Jártukban négy oldaluk felé mentek, és nem fordultak meg járás közben.
Peremük magas és félelmetes volt, és mind a négynek a pereme körös-körül tele volt rakva szemekkel.
Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük, és amikor a lények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek.
Ahová a lélek akart menni, oda mentek (ahova tudniillik a lélek szándékozott menni). A kerekek is fölemelkedtek mellettük, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
Ha azok mentek, ezek is mentek, és ha azok álltak, ezek is álltak. Ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is mellettük, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
Az élőlények feje fölött olyasmi volt, mint a mennybolt, amely félelmetesen csillogott, mint a kristály, és ki volt terjesztve felül, a fejük fölött.
A boltozat alatt a szárnyaik egyenesek voltak, egyik a másikkal összeért. Mindegyiknek volt két másik is, amelyekkel befedték elöl és befedték hátul a testüket.
Amikor jártak, hallottam a szárnyaik zúgását. Olyan volt, mint a nagy víz zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor zúgása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.
És egy hang hangzott a fejük fölötti boltozatról felülről, mire ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat.
A fejük fölötti boltozaton felül olyasmi látszott, mint valami zafírkő, amelynek trón formája volt, és a trónfélén fölül olyasmi látszott, mint egy emberalak.
Izzó ércként láttam ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fölfelé. És derekának alakjától lefelé úgy láttam, mintha tűz volna, és fényesség volt körülötte.
Olyan volt a fényesség körös-körül, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az Úr dicsőségének látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki beszél.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly