Sámuel második könyve

capitolul 1


Capitole:


versetul 1

Saul halála után, amikor Dávid visszatért az amálékiek legyőzéséből, és két napig Ciklagban időzött,


versetul 2

íme, a harmadik napon egy férfi jött Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva, feje pedig porral volt behintve. Amikor Dávidhoz ért, a földre hullt, és meghajolt.


versetul 3

Dávid megkérdezte: Honnan jössz? Ő így felelt: Izráel táborából menekültem el.


versetul 4

Dávid azt mondta neki: Kérlek, mondd el nekem, mi történt! Ő pedig elmondta: Megfutamodott a nép a harcból, és közülük igen sokan elestek és meghaltak. Sőt Saul és fia, Jónátán is meghalt.


versetul 5

Ekkor Dávid így szólt a hírhozó ifjúhoz: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?


versetul 6

Az ifjú így felelt: Éppen fölmentem a Gilbóa-hegyre, amikor Saul a dárdájára támaszkodott, és íme, a szekerek és a lovasok utolérték őt.


versetul 7

Akkor Saul hátratekintett, meglátott engem és szólított. Én így válaszoltam: Íme, itt vagyok.


versetul 8

Ő pedig ezt kérdezte: Ki vagy? Így feleltem neki: Egy amáléki.


versetul 9

Akkor azt mondta nekem: Kérlek, állj mellém, és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.


versetul 10

Ezért mellé léptem, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem marad életben, miután elesett, és elhoztam fejéről a koronát meg karjáról az aranyperecet, és íme, idehoztam azokat az én uramnak.


versetul 11

Ekkor Dávid megragadta a ruháit és megszaggatta, és ezt tette a többi ember is, akik vele voltak.


versetul 12

Nagy zokogással sírtak és böjtöltek egész estig Saul és a fia, Jónátán miatt, és az Úr népe és Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el.


versetul 13

Azután Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki ezt elbeszélte neki: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy jövevény amáléki férfi fia vagyok.


versetul 14

Erre ismét így szólt hozzá Dávid: Hogy nem féltél fölemelni a kezedet az Úr fölkentjének elveszítésére?


versetul 15

Azután odahívta Dávid az egyik szolgáját, és azt mondta neki: Menj, és öld meg őt! A szolga erre átdöfte, és az meghalt.


versetul 16

Dávid azt mondta neki: Vére szálljon a fejedre, mert saját szád vallott ellened, mikor azt mondtad: Én öltem meg az Úr fölkentjét.


versetul 17

Akkor Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt.


versetul 18

Azt mondta, hogy tanítsák meg Júda fiait erre az íjdalra, mely be lett írva Jásár könyvébe.


versetul 19

Izráel! Ékességed elesett a halmaidon.

Ó, hogy elhullottak a hősök!


versetul 20

Meg ne mondjátok Gátban,

ne hirdessétek Askelón utcáin,

hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai,

és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.


versetul 21

Gilbóa hegyei,

se harmat, se eső ne szálljon rátok,

mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót.

Mert ott hányták el az erős vitézek a pajzsot,

Saul is a pajzsát, mintha nem lett volna megkenve olajjal.


versetul 22

A megsebzettek vérétől és a hősök kövérjétől

Jónátán íja nem rettent vissza,

és Saul nem forgatta hiába fegyverét.


versetul 23

Sault és Jónátánt, akik egymást szerették és kedvelték,

míg éltek, a halál sem szakította el egymástól.

A sasoknál gyorsabbak

és az oroszlánoknál erősebbek voltak.


versetul 24

Izráel leányai! Sirassátok Sault,

aki gyönyörű bíborba öltöztetett titeket,

és arannyal ékesítette föl a ruhátokat.


versetul 25

Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban!

Jónátán a halmaidon esett el!


versetul 26

Sajnállak, testvérem, Jónátán,

nagyon kedves voltál nekem,

hozzám való szereteted csodálatosabb volt

az asszonyok szerelménél.


versetul 27

Ó, hogy elhullottak a hősök,

és elpusztultak a harci szerszámok!

Capitole:


Cărți