Sámuel első könyve
capítulo 24
verso 1
Dávid ekkor elvonult onnan és Engedi erősségében telepedett meg.
verso 2
Történt aztán, hogy Saul – miután visszatért a filiszteusok üldözéséből, s miután jelentést tettek neki, hogy Dávid Engedi pusztájában van,
verso 3
háromezer válogatott embert vett magához egész Izraelből s elment, hogy Dávidot s embereit a Vadkecskék szikláinál fölkutassa.
verso 4
Mikor Saul a juhkarámokhoz érkezett, hol egy barlang volt, bement abba, hogy dolgát végezze, Dávid és emberei pedig éppen a barlang hátsó részében időztek.
verso 5
Ekkor Dávidhoz így szóltak emberei: Nézd csak, ma teljesedett be, amit Jahve mondott neked: Íme, kezedbe adom ellenségeidet! Úgy tégy hát vele, ahogy jónak tetszik szemedben! Dávid erre fölkelt és titokban levágta Saul köpenyének szélét.
verso 6
De Dávidot azután, hogy levágta Saul köpenyének szélét, megverte a szíve
verso 7
és így szólt embereihez: Távol legyen tőlem Jahve miatt, hogy megtegyem ezt a dolgot urammal, Jahve fölkentjével, hogy kinyújtsam kezemet rá, hisz Jahve fölkentje ő!
verso 8
Dávid aztán szóval lekapta az embereit és nem engedte meg nekik, hogy Saul ellen támadjanak. Saul pedig fölkelt, kiment a barlangól és útjára ment.
verso 9
Ezután Dávid fölkelt, kiment a barlangból és Saul után kiáltott – Uram, király! – mondta. Saul feléje tekintett, Dávid pedig arcával a földre borult és úgy hódolt.
verso 10
Aztán így beszélt Dávid Saulhoz: Miért hallgatsz azoknak az embereknek szavára, kik azt mondják, Dávid ártásodra törekszik?
verso 11
Lásd e mai nap saját szemed láthatta, hogy ma Jahve a barlangban kezembe adott. Azt mondták, hogy öljelek meg téged; de (szemem) megszánt téged és így szóltam: Nem nyújtom ki kezemet uram ellen, mert Jahve fölkentje ő!
verso 12
Nézd meg, atyám, nézd meg csak köpenyed szélét a kezemben, hogy amikor levágtam köpenyed szélét, nem öltelek meg! Tudd meg és lásd be, hogy kezemben semmi gonosz, vagy lázadás (pártütés) nem volt, hogy nem vétettem ellened, s te mégis vadászol a lelkemre, hogy azt elvedd!
verso 13
Jahve ítéljen köztem és közted, Jahve ítéljen engem ártatlannak veled szemben (téged illetőleg), de kezem nem lesz ellened!
verso 14
Mint ahogy a példaszó mondja: Az elvetemülteknek őseként kivonult az elvetemültség. De az én kezem nem lesz ellened!
verso 15
Vajon ki után vonult ki Izrael királya? Kit üldözöl te? Döglött kutyát! Egyetlen bolhát!
verso 16
De Jahve Dáviddal lesz és ítélni fog köztem és közted; megtekinti és kezébe fogja az én peremet; ítéletével kivesz engem kezedből!
verso 17
Amikor Dávid bevégezte ezt a Saulhoz intézett beszédet, megszólalt Saul: A te hangod-é ez, fiam Dávid? Saul fölemelte hangját és sírt.
verso 18
Aztán újra szólt Dávidhoz: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jóval fizettél nekem, én meg rosszal neked!
verso 19
Te ma kimutattad, hogy mi jót tettél velem: hogy Jahve a kezedbe adott és nem öltél meg!
verso 20
Ha valaki ellenségére talál, elengedi-é azt jó úton? (békével az úton). Jahve jóval fog neked fizetni azért, hogy te ma jót tettél velem!
verso 21
Most tudom hát, hogy te bizonyosan király leszesz, s meg fog állani kezedben Izrael királysága!
verso 22
Most hát esküdjél meg nekem Jahvéra, hogy magvamat én utánam nem írtod ki s nevemet sem irtod ki atyám házából.
verso 23
S Dávid megesküdött Saulnak, mire Saul hazament, Dávid és emberei pedig a hegyi erősségbe mentek.
Libros
