Sámuel első könyve
capítulo 30
verso 1
Mikor a harmadik napon Dávid és emberei megérkeztek Ciklágba, arra bukkantak, hogy az amálekiták betörtek a Délvidékre és Ciklágba s azt tűzzel felégették.
verso 2
A benne talált nőket azonban kicsinytől nagyig meg nem ölték, hanem foglyul vitték mindeniket, elhajtották őket s úgy mentek útjukon.
verso 3
Mikor Dávid és emberei a városba érkeztek, azt tűz égette fel; feleségeik, fiaik és leányaik fogságban voltak.
verso 4
Ekkor Dávid és a vele levő nép hangos sírásra fakadtak és sírtak, míg csak nem volt már bennük erő a sírásra.
verso 5
Foglyul esett Dávid két felesége is, a jezréeli Achinoám és Nábál felesége a kármeli Abigail.
verso 6
Dávid maga igen nagy szorultságba került, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi, mert az egész nép lelke nagyon keserű volt; keserű volt mindenki fiai és leányai miatt. De Dávid szilárdságot nyert Istenében, Jahvéban
verso 7
és azt mondta Ábjátár főpapnak, Achimélek fiának: Hozd ide nekem az efódot! Abjátár odavitte Dávidhoz az efódot.
verso 8
Ekkor Dávid megkérdezte Jahvét: Utána menjek-e ennek a hordának? Beérem-e őket? A felelet ez volt: Üldözd, mert bizonyosan eléred, és biztos a kiszabadítás!
verso 9
Elment hát Dávid és a vele levő hatszáz ember s a Bőszor patakjához érkeztek. Itt némelyek hátramaradtak és megálltak.
verso 10
Dávid és négyszáz ember folytatták az üldözést. Kétszáz ember azonban, kik fáradtak voltak arra, hogy a Bőszor patakon átkeljenek, megállott.
verso 11
A mezőségen találtak egy egyiptomi férfit, s azt Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, evett, aztán megitatták vízzel.
verso 12
Mikor még fügesajtot és mazsolapogácsát adtak neki, visszatért hozzá a szelleme. Már tudni illik három nap és három éjjel óta nem evett kenyeret és nem ivott vizet.
verso 13
Dávid megkérdezte tőle: Kié vagy te és honnan származol? Az így felelt: Egyiptomi legény vagyok, amálekita embernek rabszolgája. Uram elhagyott engem, mert három nap előtt megbetegedtem.
verso 14
Betörtünk volt a krétiek délvidékére, meg a Judához tartozó vidékekre, Káleb délvidékére, Ciklágot pedig tűzzel felégettük.
verso 15
Dávid aztán megkérdezte: Levezetsz-e engem ehhez a hordához? Az így felelt: Esküdjél meg nekem Istenre, hogy nem fogsz megölni, s nem adsz át uram kezébe, akkor levezetlek ehhez a hordához!
verso 16
Le is vezette őt, s íme az egész föld színén elterülve, evés, ivás közben találta őket. Tánc közben amiatt a nagy zsákmány miatt, amelyet a filisztusok országából és Juda földéről hoztak.
verso 17
Dávid aztán alkonyattól aznap estéig verte őket s egy sem menekült meg közülük, csak négyszáz legényember, akik tevéken ügettek; ezek megfutottak.
verso 18
Dávid mindent megmentett, amit Amálek elhurcolt. Két asszonyát is megmentette Dávid,
verso 19
úgyhogy nem hiányzott belőlük sem kicsiny, sem nagy, sem fiúk, sem leányok, az egész zsákmányból semmi, amit elraboltak magukkal; Dávid mindent visszahozott!
verso 20
Elhajtotta Dávid az egész nyájat és csordát, ott vezették őket a vásárolt vagyon előtt és azt mondogatták: Ez a Dávid zsákmánya!
verso 21
Mikor Dávid elérkezett ahhoz a kétszáz emberhez, akik fáradtak voltak arra, hogy Dávidot kövessék, úgyhogy ülve hagyták őket a Bőszor patak völgyében, ezek Dávid elé s a vele levő nép elé mentek, s amikor Dávid közel ért a néphez, az békességet kívánt neki.
verso 22
De ekkor azok közül az emberek közül, akik Dáviddal mentek, a gonosz és beliál fajta emberek megszólaltak mind s azt mondták: Azért, hogy nem jöttek velünk, ne kapjanak a zsákmányból, amelyet elragadtunk, hanem ki-ki csak a feleségét és gyermekeit vezesse el és menjenek útjukra.
verso 23
De Dávid ezt felelte: Ne tegyetek így testvéreim azzal, amit Jahve adott nekünk, aki megőrzött minket s kezünkbe adta a betörő csapatot, amely ellenünk jött.
verso 24
Ki hallgatna rátok ebben a dologban? Hiszen egy szokott lenni a része annak, aki a háborúba vonul azéval, aki a készletnél marad: együtt osztozkodnak.
verso 25
Ettől a naptól fogva a mai napig ez lett törvény és jog Izraelben!
verso 26
Mikor Dávid Ciklágba ért, a zsákmányból részt küldött Judának vele barátságban álló véneinek, ezzel az üzenettel: Itt van a rátok eső áldás a Jahve ellenségeitől ejtett zsákmányból!
verso 27
Küldött a bételieknek, a délvidéki Rámótiaknak, a jattiriaiaknak,
verso 28
az aroérbelieknek, a szifmótiaknak, az estömoabelieknek,
verso 29
a kácháliaknak, a kármelieknek, a Jöracméel városaiban lakóknak, a kéniek városaiban levőknek,
verso 30
a chormabelieknek, a korászánbelieknek, az attákbelieknek,
verso 31
a hebroniaknak, s mind azokon a helyeken lakóknak, ahol Dávid embereivel járt.
Libros
