Sámuel első könyve
capítulo 15
verso 1
Sámuel megszólította Sault: Engem küldött el Jahve, hogy tégedet népén, Izraelen királlyá kenjelek. Most hát hallgass Jahve szavainak hangjára!
verso 2
Így szól Jahve, a seregek Istene: Sort kerítettem arra, amit Amálek tett Izraellel, amidőn az úton, amikor Egyiptomból fölhoztam, neki támadt.
verso 3
Most hát eredj és verd le Amáleket; írtsátok ki átok-ítélettel mindenét! Ne kíméld, hanem öld le férfitól asszonyig, a virgonc gyermektől a csecsemőig, a baromtól a juhig, a tevétől a szamárig!
verso 4
Saul tudtára adta a dolgot a népnek. Azután szemlét tartott fölöttük Telaimban: kétszázezer gyalogos és tízezer judeai volt.
verso 5
Amikor az amálekiták városához ért, lest állt a patakvölgyben.
verso 6
Aztán azt üzente a kénieknek: Jertek, alájövén távozzatok az amálekiták közül, hogy velük együvé ne számítsalak titeket! Hiszen ti szeretetet gyakoroltatok Izrael összes fiaival, amikor feljöttek Egyiptomból. Erre a kéniek kimentek Amálek közül.
verso 7
Saul ekkor Havilától addig verte amáleket, ahol Sur felé járnak szemben Egyiptommal.
verso 8
Élve fogta el Agágot, Amálek királyát; az egész népen pedig karddal hajtotta végre az átok-ítéletet.
verso 9
Megkímélte azonban Saul és a nép Agágot, a juhoknak és szarvasmarháknak javát, a másod-kihordású állatokat, a bárányokat; mindenből a javát; ezeken nem akarták az átok-ítéletet végrehajtani; de végrehajtották az ítéletet minden dolgon, ami megvetendő és elesett volt.
verso 11
Megbántam – mondta, hogy Sault királlyá tettem, mert abbahagyta, hogy engem kövessen, s beszédimet nem valósítja meg. Izzott Sámuel lelke és egész éjjel kiáltott Jahvéhoz.
verso 12
Reggel korán kelt Sámuel, hogy Saul elé menjen. – Saul Kámelbe ment – jelentették Sámuelnek, ott emlékjelt állított magának; aztán visszakerült és aláment Gilgálnak.
verso 13
Sámuel erre elment Saulhoz. Saul így szólította meg: Jahve áldotta vagy te! Megvalósítottam Jahve szavát!
verso 14
Sámuel megkérdezte: Ugyan micsoda juhbégetés jut a fülembe? Marhabőgés az, amit hallok?
verso 15
Az amálekitáktól hozták el őket – felelte Saul. – A nép megkímélte a juhok és marhák javát, hogy áldozni tudjon Istenednek, Jahvénak; a többin pedig végrehajtottuk az átok-ítéletet.
verso 16
Sámuel erre így szólott Saulhoz: Hagyd abba! Hadd mondjam el neked, amit Jahve szólott hozzám az éjjel! – Mondd el! – felelte az néki.
verso 17
Ugye, hogy kicsiny voltál a magad szemében arra, hogy Izrael törzsinek a feje légy? Jahve mégis királlyá kenetett téged Izrael fölött.
verso 18
Aztán elküldött téged egy útra. Azt mondta: Eredj, hajts végre átok-ítéletet bűnösökön, Amáleken, viselj háborút ellene, míg ki nem írtod őket.
verso 19
Miért nem hallgattál hát Jahve szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra és tettél gonoszat Jahve szemében?
verso 20
De hisz hallgattam Jahve szavára – felelte Saul Sámuelnek. – Elmentem arra az útra, melyre Jahve küldött engem, elhoztam Amálek királyát, Agágot és végrehajtottam az átok-ítéletet Amáleken.
verso 21
A nép vett el juhokat és marhákat a zsákmányból! Az átokra ítéltnek a zsengéjét, hogy Istenednek Jahvénak Gilgálban megáldozza!
verso 22
De Sámuel ezt felelte: vajon tetszik-e Jahvénak az égő és véres áldozat úgy, mint mikor valaki engedelmeskedik Jahve szavának? Lásd, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál s a Rája figyelés kosok kövérénél!
verso 23
Hisz a jóslás vétkének felel meg az ellenszegülés és a bálványozás hűtlenségének az akaratosság! Mert megvetetted Jahve szavát, Jahve is megvetett téged s nem leszesz király!
verso 24
Erre Saul ezt mondta Sámuelnek: Vétkeztem, hogy áthágtam Jahve beszédét és a te szavaidat; hogy féltem a néptől és annak szavára hallgattam!
verso 25
Most mégis engedd el vétkemet és térj vissza velem: Hadd hódoljak Jahve előtt!
verso 26
Nem térek vissza veled! – felelte Sámuel Saulnak. Mert Jahve szavát megvetetted, Jahve meg téged vetett meg, hogy ne légy király Izraelen.
verso 27
Ekkor Sámuel megfordult, hogy elmenjen; de az belekapaszkodott öltönyének szárnyába és elszakította.
verso 28
Mire Sámuel így szólt hozzá: Isten is elszakította Izrael királyságát rólad e mai napon és felebarátodnak adta, ki jobb nálad!
verso 29
Amellett Izrael Örökkévalója nem hazudik és meg nem bán semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit.
verso 30
Vétkeztem – szólt az – mégis tisztelj engem meg népem vénei előtt és Izrael előtt. Térj vissza velem, hadd hódoljak Istened, Jahve előtt!
verso 31
Sámuel visszatért hát Sault követve és Saul hódolt Jahve előtt.
verso 32
Megszólalt Sámuel: Hozzátok ide hozzám Amálek királyát, Agágot! Erre negédesen odament hozzá Agág és így szólt: Mégis csak eltávozott a keserű halál!
verso 33
De Sámuel ezt mondta: Mint ahogy a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy lesz gyermektelenné az asszonyok közül a te anyád! Erre Sámuel Jahve előtt darabokra vagdalta Agágot Gilgálban.
verso 34
Sámuel pedig elment Rámába, Saul meg fölment a házába, Saul Gibeájába.
verso 35
Ettől fogva Sámuel nem látta többé Sault a halála napjáig, mert Sámuel gyászt viselt Saulért, Jahve pedig megbánta, hogy Sault Izraelen királlyá tette.
Libros
